Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)

Lenhossék Mihály: Santiago Ramon y Cajal

dolgozataihoz. Élünk a gyanúval, hogy bennük a mester nek az átlagosnál nagyobb része van. Legkiválóbb tanítványai: Tello (ez a legjelesebb), az öccse, Pedro Ramón y Cajal, D. Sanchez, Achúcarro, Rio-Hortega.

Cajal kutatásának irányával nem maradt egyedül. Közvetlen tanítványain kívül csakhamar munkatársakra talált a külföld tudósai közt is, akik vele váll- vetetten működve, résztvettek abban a nagy munkában, melyből a múlt század utolsó s a jelen század első évtizedének leforgása alatt az idegrendszer szövettana óriási módon meggazdagodva, szinte új alakban került ki. Az 1890—1900. időközben a neurontanért síkra szálló s ennek szellemében dolgozó csapat harcosai közül ma már csak a vezér: R. y Cajal és e sorok írója él; His, Retzius, Van Gehuchten, Edinger és Kölliker már mindörökre befejezték munkájukat.

Nemrég halt meg a berlini egyetem nagyhírű anatómusa, Waldeyer is, akinek ugyan nincs közvetlen része e vizsgálatokban, de akinek megvan az az érdeme, hogy egy összefoglaló referátumban, amelyben világos áttekintést adott róluk, igen szabatosan körvonalozta legfontosabb eredményüket, az idegegység fogalmát; ő adta ennek az egységnek az azóta a tudományban polgárjogot nyert neuron (neurontan) nevet is.

A fentebb elmondottakból valaki azt következtethetné, hogy Cajal egész munkája sikereivel együtt a Golgi-módszerhez fűződik. Ez nagy tévedés volna. A Golgi-eljárást Cajal lehetőség szerint kiaknázta s való igaz, hogy evvel érte el legnagyobb eredményeit, de emellett csakhamar áttért más módszerekre is, még pedig nagy technikai inventiója alapján leginkább olyanokra, amelyeket maga eszelt ki. Leghíresebbek ezek közül az ú. n. photochemiai ezüsteljárás, amely kaput nyitott a felfedezések új sorának s a neuroglia megfestésére szolgáló többféle módszere, amelyek segítségével új alakot öltött a központi idegrendszer támasztószövetéről való tudásunk. Hogy milyen nagyszerű technikus, az abból is kiderül, hogy 1912-ben könyvet írt a színes fotografálásról s különösen annak elméleti alapjairól.

A gondolat úttörői. I.

81