Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Neubauer Gyula: Oswald Spengler
A belső élet szabályozója a jog, de joga, igaza csak annak van, akinek hatalma. A külső élet szabályozója, államok egymásközti érintkezési formája a háború. A háború minden nagy dolog forrása. A jog mindig az erősebb joga kifelé is, befelé is. Az állammal, mint történeti ténnyel, melyet az első rend képvisel, szembefordul az egyház vallási ideáljaival, majd később üzleti ideáljaival a szabad gazdasági élet és az elmélkedő irodalom utópisztikus ideáljaival. De az államnak nem igazságossága, hanem tekintélye ad erőt. Az ideális meggyőződésből kiinduló államalkotás a semmibe épít, csak a vérből jövő teremt valóságokat. Az államkapcsolat az első kezdetekben magánjogi természetű, az úr és a hűbéres viszonya s a fejedelem első az egyenlők közt. Ebből fejlődnek ki a dinasztikus államok. A dinasztiák a polgársággal szövetkezve tesznek szert egyeduralomra az első renddel szemben, s ezzel az első tyrannissal fordul aztán szembe a harmadik rend, hogy erejét most már a maga érdekében használja. Fő ütőereje pedig a tömeg, amelyet feltétlen bizonyossággal vezet. Ezen a ponton ér el a kultúra odáig, hogy civilizáció legyen belőle. Ekkor válik érezhetővé a főváros hatása az országra, ez a közvélemény kialakulása, melyet nem az összesség csinál, hanem csak elfogad. Döntő befolyásra tesznek szert a vezérszavak, egyedül ezek nyernek valóságot az elméletekből. Ezek termelője és terjesztője a nyugati kultúrában a sajtó, melynek elterjedtségében ennek a kultúrának végtelenbe törekvése jut kifejezésre. A sajtó ereje mindennaposságában van s mindent rajta keresztül látunk. Erőforrása a pénz és eszköze az ellenséges állásponttal szemben (a modern máglyaégetés) a hallgatás. Legyőzni a sajtót csak nagyobb pénzzel dolgozó másik sajtóval lehet. A sajtó maga nem cselekszik, de szavai tetté válnak másokban. A harmadik rend bomlasztó hatása alatt formátlan hatalmak tűnnek fel, melyek tipusa, leghíresebb esete a nyugati kultúrában található meg a napoleonizmus formájában. A kor eredménye az alkotmányos monarchiák kialakulása, amelynek legszélsőbb lehetősége a köztársasági forma. A köztársaság a nyugati kultúrában 64
