Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)

Harsányi Kálmán: Jules Henri Fabre

kapott Fabré türelmesen elmagyarázta neki petén, hernyón, gubón és lepkén keresztül mindazt, amit minden iskolásgyermeknek tudnia kell. Fabre azonban, ahelyett hogy Pasteur tudatlanságán bámult volna el, inkább azt a lángészre valló naiv merészséget csodálta meg benne, mely meztelenül rohan küzdelemre, mikor érzi, hogy győznie kell. És ahogy mélyebben elgondolkozik, egy kicsit meg is irigyeli. Mert számtalan tapasztalatból tudja már, hogy a hirtelen, az erélyes és majd mindig eredményes cselekedettől hányszor tart vissza mindannyiunkat a naivság hiánya s a részlet-ismeretek nagy, de mindig elégtelen tömege.

A nagy ember, vagy mondjuk még szebben : az ember vonásait különben igazán fölösleges volna Fabre jelleméből összekeresgélni, ügy szép az, ahogy ő maga szórta el önkénytelenül a betűi közé, úgy, ahogy halhatatlan művének minden sora mögül kiviláglik. Csupa akarat volt, csupa megértés, csupa jóság. Nagy ember, Ember. '