Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Harsányi Kálmán: Jules Henri Fabre
gömbös rész közepén, S ezer és ezer esetben miért mindig igy? Ezer és ezer esetben, vagyis gyanít- hatólag mindenkor, ez a fontos; mert Fabre addig meg sem indítja bámulatosan logikus okoskodásainak láncolatát, míg egy tény elszigetelten, csak egyetlen példában mutatkozik előtte. Okoskodása azonban ragyogó világot vet mindenre, mikor a tények halmaza elindítja s ilyenkor érzik meg, mit jelent az a szerencse, ha valaki nem gúzsbakötött, körülbástyázott szakember, hanem polihisztor, aki szabad szárnnyal röpül. Oldalakat kellene idéznem, ha tökéletes képet akarnék nyújtani arról, hogyan fejti meg e kérdéseket a fizika, a kémia és a geométria segítségével, melyek rendre bebizonyítják előtte, hogy az ivadékról való gondoskodás legtökéletesebb módja ebben az esetben követeli a juhganéjt, követeli a körtealakot s követeli, hogy a pete a körte szűk nyakában legyen, vagyis, hogy a bogár ösztöne a tudomány értelmében is az elképzelhető legtökéletesebben járt el. Ezerágú ösztönvizsgálatainak jórészét az ivadékról való bámulatosan célszerű gondoskodásnak szenteli. De talán még érdekesebb, vagy legalább is még ismeretlenebb dolgokra jut, mikor azt vizsgálja, hogyan készíti elő a lárva a majdani bogár boldogulását. Száz meg száz korhadt fatönköt hasogat szét, — boldogan, hogy ilyen komisz tüzelőfával csalta meg a fakereskedő, — hogy a hőscincér lárvájának útját föltárja. Milyen tanulságos ez a csűrt-csavart út, amelyet a lárva acélkemény rágószervei három esztendeig fúrnak a tölgy bütykös rostjai közé! Tapasztalata ennek a lárvának csak egy lehet: az, hogy előtte nincsen akadály, mert játszva őröl fűrészporrá mindent, ami az útjába kerül. És mégis él benne valami megmagyarázhatatlan bizonyosság, hogy rágószervei nem fogják győzni ezt a rettentő munkát, mihelyt cincérré alakul, mert mindig, következetesen és kivétel nélkül mindig ott bábozódik be, ahol a kéregből már csak egy kaparásra is könnyen beszakadó hártyaajtó választja el a napvilágtól, amelyet ő maga sohasem látott, de utódformájának látnia kell, 19 2*
