Kunoss Endre: Dajkakönyv (Pest, 1843)
Második rész. Lelki gondviselés
támasza pedig a megismerés, tehát az ész. Kinek jó szive s ép esze van, az mindig hálaadatos. A hálaadatlannál vagy egyik vagy a másik meg van romolva; s illy emberben soha nem lehet tökéletesen bízni; azért egy régi közmondás a hálaadatlan embert a föld legnagyobb szörnyetegének nevezi. S méltán, mert a legvadabb állatokban is tapasztalhatni háladatosságot; azon ember tehát, kiben az nem laláltatik sokkal mélyebbre sülyedt az erdők vadainál. Mikép gyújthatni hátadat ostági érzetet a gyermekben ? A hálaadatosság érzetét esnpán szoktatás által gyújthatni föl a gyermekben, mind addig mig Ítélő tehetsége fejlődni nem kezd, Szoktathatják pedig őt hálada- tosságra az által, ha minden nyert ajándéknak megköszö- nésére, egyszersmind azonban becsülésére is figyelmeztetjük, s azoknak elpusztításáért őt megdorgálni el nem mulasztjuk. Kik a mi háladatosságunk tárgyai? Hálaadatosságunk tárgyai mind azon lények, kiknek jósága bennünket érdemünk fölött részesít testi, lelki, vagy talán mind kétféle adományban és örömben. Oly jóltévőink mindenek fölött az Isten, kitől életünk és mindenünk van: szüléink, kik bennünket ápolnak és gondunkat viselik; tanítóink, kik lelkünk tökélyesedését s általa boldogságunkat munkálják, s végre a haza, melly bölcs intézkedések s törvények által. mindnyájunk életének, vagyonának és szabadságának biztosságárul gondoskodik. Jótékonyság. Tégy jól a hol tehetsz, látatlanul, S ne kérj, ne várj semmit viszon/.atul. A jó tettnek legdicsőbb jutalma Önérzetünk s keblünk szent nyugalma.
