Kunoss Endre: Dajkakönyv (Pest, 1843)

Első rész. Testi gondviselés

14

mély fenekű s magas oldala, hogy belőle ki ne eshessék; riogatás azonban nem csak nem szükséges, sőt veszedelmes a gyermekre nézve, mert igen sok esetben bntaságot okoz, s nyomorékká 'teszi, ha belüle vigyázatlan ringatás közben kifordul; ennél fogva minden ringatható talpas bölcsőt el kellene pusztítani.

Mit kell még megjegyezni a lefektetésre és alvásra nézve ?

A lefektetésnél soha mezítlenül nem kell hagyni a kisdedet, s meg nem engedni, hogy vétkezés közben vagy után játszadozzék; annál kevesbbé legyei szabad ezt cselekednie az ágyban; mert a lefekvésnek czélja az álom. Vigyázni kell továbbá , hogy a kisdedek vagy gyermekek összezsugorodva, fejük fölé kú- csolt kezekkel stb., ne fekügyenek ; hogy szemüket és szájokat tüstint lefekvés után bezárják; szemüket azért, hogy minél előbb elalugyanak , szájokat pedig, hogy az, éjszakai nyitva maradás által, nappal is nyitva- lételre ne szokjék, minek következtében a’ gyermek tátott-szájuvá lesz. Mig a kisdednek eszéhez szólni s a most mondottakra inteni nem lehet; addig a szemnek befödése s a talán nyitott szácskának esténkint egy- párszori összefogása segíthet czélhoz. — Tátott szája ember alig ha kedves akárki élőt t is.

Második szakasz.

Ruházat.

Ruházat nélkül testünk nem lehet:

Szemérem, épség, egyiránt kívánja;

És a ki azt rongyolja, szerte hányja,

Az nem mutat észt s rend-szeretetet.

Legyen tehát gondunk a test külsejére;

De ám ne több soha, mint lelkünk üdvére.