Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
A foglalkozás befolyása a himlő szerzésére, különös tekintettel a nőcselédekre
47 a napszámosok, szolgák, mosónők és munkások halandóságával; általánosabb tájékoztatás kedvéért pedig ki fogunk terjeszkedni néhány szellemi foglalkozás, úgymint az orvosok, ügyvédek, tanítók, közhivatalnokok, művészek, papok és irók csoportjának himlőhalandóságára is. Nehézséget okoz továbbá azon körülmény, hogy a hirnlő- betegedés és halálozás a kortól is függ, a kiragadott foglalkozások kor viszonyai pedig egymástól és az átlagtól is eltérők. Hogy mindenekelőtt a különböző korviszonyokból eredő ellenvetéssel tisztába jöjjünk, foglalkozzunk előzetesen a kérdés ezen oldalával. Igaz, hogy a himlő a kortól függ, azonban csak oly értelemben, hogy ez a legfiatalabb gyermekkorban lép fel különös sűrűséggel; a magasabb korosztályokban azonban azt tapasztalhatjuk, hogy a kornak már alig van befolyása. A mellékelt táblában közöljük a fővárosi himlőhalottak korviszonyainak statisztikáját azon egész időszakra vonatkozólag, a melyre ez irányban a fővárosi statisztikai hivatal fennállása óta egyáltalában statisztikai feljegyzések léteznek, t. i. 1872 tol fogva 1888-ig bezárólag.1 Az 1888 után következő évekre már nem terjeszkedünk ki, mivel az ezen évben behozott kényszeroltás következtében a himlő Budapesten megszűnt halál ok gyanánt szerepelni. Ezen 17 év alatt Budapesten nem kevesebb mint 6753 ember halt el himlőben; ezek közül volt: 0-5 éves . . . 4284 6-10 V) . 932 11-15 . 264 összesen . . . 5480 16-20 éves . . . 320 21-30 ?? . 521 31-40 V) . 221 41-50 n 123 51-60 56 60 éven felül . . 30 összesen ismeretlen korú 1271 2 úgy hogy a 15 éven felüli halottak az összes halottaknak csak 18%-át teszik. 1 Az 1872 — 73-tliki adatok Pestre vonatkoznak, a későbbiek eg«z Budapestre,
