Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
A himlőoltás véderejének statisztikai bizonyítékai
16 hozott tényeket lehetőleg a forrásukig vizsgáljam, azon kérelemmel fordultam már 10 évvel ezelőtt az osztrák államvasút igazgatóságához, engedné meg, hogy ezen feltűnő statistikájukat az ős anyagból újból feldolgozhassam. Ez azonban sajnálatomra nem volt lehetséges, mivel Keller, nyugdíjazása és halála előtt, az egyes állomások orvosaitól beérkezett eredeti jelentéseket — jogtalanul! — magával vitte volt, ezeket pedig hagyatékában sem sikerült föltalálni. Ily körülmények közt a még életben levő állomási orvosokhoz fordultam esetleges másolatok közlése érdekében. Ezen kívánságnak az orvosok fele meg is felelt. Képzelhetni már most nagy meglepetésemet, midőn azt tapasztaltam, hogy ezen esetekben Keller főorvos az ö szakaszorvosainak a himlőoltás mellett szóló jelentéseit ellenkező tendenciából egytöl-egyig megmásitotta. Ezen meglepő eredményt első sorban a magyar közegészségi egyesületben mutattam be 1887-ben,1 később pedig az eredeti okmányokkal együtt személyesen előterjesztettem a washingtoni nemzetközi orvoscongressusnak. A congressus az irományokat egy külön bizottság által megvizsgáltatván, kijelentette, hogy a Keller-féle statistikát liamisítottnak találta, minek következtében arra ezentúl hivatkozás ne történjék.1 2 Daczára ezen megsemmisítő ítéletnek, az antivaccinatorok még folyton izgatnak a Keller-féle statistikával. Lorinser és elvtársa, Hermann főorvos Béesben, a washingtoni congressus határozatát roszakaratból eredő rágalmazásnak nyilvánították és körülbelül hasonló vádak hangzottak fel az angol kormány által összehívott és jelenleg is működő kir. oltási bizottság tárgyalásaiban is. E helyen az angol antivaccina- torius mozgalmak egyik fővezére, Wallace, híres természetbúvár, Darwinnak a munkatársa, három napig tartó kihallgatásában a legijesztőbb vádakat gyüjté össze a himlőoltás ellen és ezek közt a Keller-féle adatokra is hivatkozott, kijelentvén, hogy ezen hivatalos statistikának magánember által történt czáfolatát a maga részéről illetékesnek el nem fogadhatja. Ily körülmények közt két évvel ezelőtt magához az osztrák államvasút elnökéhez azon kérelmet intéztem, nem volna-e hajlandó a vasút oltási statistikáját az orvosok eredeti feljegyzései alapján hivatalból újból feldolgoztatni és tekintettel a szóban forgó nagy tudományos és emberbaráti érdekekre az eredményt az esetre is közzétenni, ha ez által esetleg előbbi hivatalos statistikáját meg kellene czáfolnia. Nem lehet eléggé magasztalnom a 1 L. az Orvosi Hetilap 1887. évi folyamát. (Német fordításban : Die Wiener impfgegnerische Schule. Braunschweig, Vieweg 1887.) 2 L. a IX. congressus jelentésének I. kötetét, 221. lapon szintúgy szerző „Kritik d. Vaccinations-Statistik“ c/.ímíí említett munkájának 78—80. lapját.
