Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
A himlőoltás véderejének statisztikai bizonyítékai
13 esetekben az, hogy mindezt az oltás okozta, mégis csak közvetve van bizonyítva ; nincsen kizárva annak a lehetősége, hogy a hatást valami más körülmény is okozta. Az oltás véderejének közvetetten statistikai bebizonyítása t. i. abban állana, ha kimutathatnék, hogy az oltatlan egészséges emberek közül tényleg több esik himlőbe (morbiditási bizonyíték) és több hal belé (mortalitási bizonyíték), illetőleg hogy az oltatlan betegeknél a lethalis kimenet gyakoribb (lethalitási bizonyíték). Ezekre a kérdésekre, az eddigi bizonyítások közvetlen választ nem nyújtanak. Az ellentáborban pedig folyton hangoztatják az ilyen közvetlen statistikai bizonyítéknak a szükségét. Menjünk tehát át ezen 3 közvetetlen bizonyíték ismertetésére. De ezek tekintetében, sajnos, azon visszás helyzetben találjuk magunkat, hogy az első kettőre éppenséggel nem tudunk felelni, mivel a népesség oltott és ncm-oltott részének nagyságát sehol sem ismerjük,1 míg a harmadik kérdésre igen gazdag anyag áll ugyan rendelkezésünkre, azonban túlnyomólag csak kórházakból. Vegyük első sorban fontolóra a lethalitási kérdést. a) A kisebb lethalitás érve. A kórházi észlelések mind a legvilágosabban a mellett szólnak, hogy a nem-oltott himlőbetegekböl két-háromszorta annyi, sőt még ennél is több hal meg, mint az oltottakból. Sajnos azonban, hogy a kórházi észleléseknek még a himlőoltás védői sem tulajdonítanak kellő bizonyító erőt, mivel ezen kórházi tömegek a népességnek csak legszegényebb, tehát leggyengébb részét képviselik, azonkívül pedig gyermekeket alig szoktak magukban foglalni. Saját igénytelen nézetem szerint az orvosi szakférfiaknak ezen, a kózházi adatok iránt tanúsított bizalmatlansága nem egészen indokolt. Igaz ugyan, hogy a kórházi népesség sajátságosán van összealkotva; más elemekből áll, mint az össznépes- ség, és így az ennek keretében lefolyt tüneteknek hű tükörképét nem nyújthatja. Azonban, ha ezen tükörkép nem hü, ez nem oly értelemben á\l, mintha itt az oltás véderejére túlságosan kedvező körülmények játszanának közbe, hanem ép ellenkező értelmében: a kórházi észlelések nem a legkedvezőbb, hanem a legkedvezőtlenebb anyaggal dolgoznak. Ila tehát daczára ezen kedvezőtlen körülménynek, a kórházi tapasztalatok is az oltás véderejének oly fényes bizonyítékát nyújtják, úgy ebből joggal csak az következtethető, hogy azon esetre, ha az észlelések a kórházon kívüli 1 Csakis egy kisebb szász városkában. Chemnitzben történt, hogy annak főorvosa, Fiimer, az egész oltott és nem-oltott népességet összeiratta, minek következtében azután ezen város népességét ebből a szempontból tényleg észlelhette. Az eredmények az oltás védereje mellett szóltak, azonban a néplétszám csekélységén kiviil még azon hibában is leledzenek. hogy a korviszonyokat kellő figyelemre nem méltatták.
