Kovács Pál: A' nevendék nőnem (Pest)

Nevelés - Első rész. Testi nevelés

büszke férfi, ’s mintha csak egyedül sovárogna a’ világon uralkodásra, fiút kivan, a1 kölcsönös szerelmi reményeken dicsőülő szelíd nőtől, — ’s fiút kíván a’nemzetség , hogy ki ne haljon a’ viruló növedéki ág; mert a’ leány zérusa az élet számjainak, magában nem számlál, bár párosítva növeszti a’ vele összekötött számot , — ’s ritka az eset, hol több fiú után már, egy két lágy fohász reppenne ég felé leány magzatért, — ’s ez is, többnyire csak néma kebléből a’ leánytalan nőnek! ’S illy esetben, mindég fájdalmat szül, ha ritkán igazságost is — a’ csalódás. Kedvetlenül fordul-el a’ férj, az líj leány szülöttől, komor toll ír kelletlen tudósig tást erről szélt, — ’s a’ nemzetség sopánkodik az ég büntetésén. Mi marad hát meg a’ szegény kis polgárkának ? az anyai gyengéd szív, az anyai forró kebel; inig a’ várt fiút öröm-mámorral kapja karjára apja, — *s száz gondot fordítva-rá, száz helyről idvezlik kívánt megjelenését. Büszke remények köztt lép ez a’ pályára, év-tizedeken túl fényes polczon ragyogtatva előre az apa ’s nemzetség hízelgő képzeteitől; inig a’ leány csak a’ ti gondotok édes anyák, inig minden remény és figyelem nélkül, szerényen virúl erős bik- kek árnyaiban a’ gyenge virág! Ritka a’ szerencsés leány, ki egyedűlségével magára vonhatja a’ szülei és nemzetségi közfigyelmet; de még ritkább a’ leány, kinek gyengébb lelke, hasonló fényes helyezetén ismét tulságokra ne kapatnék a’ szerfölötti kedvezések által. — De ám megboszulja magát itt is a’ természet, — ’s hányszor látjuk elhalni az egyetlen magzatot élte bimbójában, mig más növedékben, épen felnői a’ 10—12 gyermek, — hányszor vész az egyetlen fiú határtalan kedvezés és szeretet özönébe, míg mellette 5—6 leány figyelmetlenül, bájoló virágivá fejük az életnek! ’ÜJ ezek fölött, még ez igen kedvező körülménybüszkitheti a’ fi-gyerineket $ hogy neki többnyire elég érdem fér-