Kovács Pál: A' nevendék nőnem (Pest)

Bévezetés

10

az illő hódolatot! ’S a’ népek, mellyeknél ez illő pol- czán méltóságának nem áll a’ nőnem ; avagy dicseked- hetnek-e olly boldogító kormánnyal, olly nagylefkű honfiakkal, olly magas eszméletíí, olly mély fontolásű tudósokkal; mint a’ nőnem érdemét illőn méltányló csinosűlt nemzetek?!

Nevelés szüksége.

Illy magas, illy széles hatású, a’ hosszai évek küzdésein kivitt nőnemi méltóság! Azonban, nem azt akarom evvel állítani, bogy a’ nőnem kivétel ’s minden föltételek nélkül illy kincse az életnek; nem, hogy mihelyt magzat, leánynak születik, az első lét- percztől kezdve , dicső pályáján rózsa lombok közt halad , tiszteletet ’s bámulást gerjesztve körűle; nem, hogy az asszony messze hagyva fenségével a’ férfiút, egyedül remeke a’természetnek : oh nem! — sőt felette sok a’ kivétel, ’s a’ két Nem , tulajdon körében egyformán tökéletes lehet, a’ mint külön hatásuknak, külön czélt, és irányt tüze-ki a’ természet. — Az előbbi czik- kelyben én csak a’ tehetséget, a’ hajlamot — 2ínírtt}e — írám-le, mellyel e’Nem, ékes,— melly a’ múlt korbeli kedvetlen körülmények daczára is olly tiszta fényben csillámlék itt-ott a’ sötéten-át, — Ideálját rajzolám csak a’ nőnemi méltóságnak , mellyhez e’ Nemnek köze • litenie lehet, és kell; de a’ minek lehetségére — szeli* debb hajnal derűit legyen bár föléje miveltebb korunk mérsékelt éghajlata alatt — elkerülhetetlenül szükséges egy okos testi és lelki nevelés! Mi haszna sugárzik ugyan is ki, szent fáklyája a’ szelidebb , a’ mélyebb eszméletnek , mire fölleng a’ sas-szárnyú gondolat, ’s mi hijában imádtatja magát szellemi remekeiben az égiek- kel rokonéit lélek — ? ha lankadt szemeken ennyi di