Kovács Pál: A' nevendék nőnem (Pest)

Bévezetés

4

az emberiség e’ gyenge virágainak, a’ durvább bánást, — ’s hol csak a’ vad állatiság országla egész népek, ’s ''egyes indulatok felett; nem csoda, ha az érdem és méltóság, szép és jó esmeretének hijányában, nemte- lenűl tapodva kinlódék századokon által az erőtlen, a’ büszke férfi izmos sarkai alatt, — nem csoda, ha illy baromi bánás kivetkezteté emberi érzelmekből a’ szivet, melly szeli'debb bánása, ’s emberibb ’s nyájasabb karjai közt boldogabb korunknak, annyi szépnek , annyi dicsőnek lebete gazdag tárává. Valóban könyes szemeket vet a’ jobb érzet a’ világ történeteinek e’ borús éjébe , hol babonás homályba burkolva lélek és értelem , ’s gyilkos fegyverekkel edzve az izmos állati test; rontani csak, és ölni, — hatalmat csak és átkot dörögni, nem pedig nyájas szavakkal nyerni sziveket — vala fő vonása az ember karakterének. ’S ha illy kellemetlen körülmények közt a’ nyomorult nőnem ön méltóságát egész dicsőségében kifejteni nem tudá, — ha olly hódító bájt ’s annyi kellemeket mint ma, homlokán nem viselt; nem ő volt az oka, de oka volt az emberiségnek azon gyermekkori szelleme, melly pajzán- kodni csak, és kül-erőt mutatni, uralkodni csak mindenen , nem pedig kölcsönös viszonyok közt a’ szépnek és nemesnek hódolni is — tuda. — Es mégis, a’ rabszolgaságnak ez utálatos vas igájában nyögő nőnem is , szelíden öleié az emberiséget, — ’s míg urai — mert férjről itt még szó nem lehet — szilaj csapongásain vad érzelmüknek, ölésben és pusztításban fáradtan henyéltek ; addig a’ szelidebb nők, földmivelésben ’s a’ ház élelmeiről gondoskodásban izzadoztanak , —• ’s ha egyebet nem tehettek , legalább növedéki — famíliái — társaságokat kezdőnek alkotni, azokat gyarapíták , egy- befoglalák , ’s enyhítők a’ természeti vadságot gyengéd lágyságukkal. ’S mennyire fentebb álla már itt e’gyönge Nem vérengező urainál, ’s milly korán el vala vetve