Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
.34' Stern, egyes fehér- és néha vörösvérsejteket is. Olykor a betegség lefolyása közben erősebb vesevérzések is előfordulnak. A zsugorvesénél a betegség utolsó stádiumában, a mikor a szívizom elégtelenné válik, a vizelet összetétele megváltozik : ekkor mennyisége fogy, fehérjetartalma és fajsúlya pedig emelkedik; az utóbbi azonban ritkán magasabb 1016-nál és a vizelet gyakran világos marad és sók egyáltalán nem vagy csak csekély mennyiségben válnak ki belőle (különbség a rendes pangásos vizelettől, (1. 20. old.). Az arteriosblerotikus zsugorvesénél a vizeletmennyiség gyakran már régen emelkedett, mielőtt még csak fehérjenyomokat is találhatnánk (a rendes kémlésekkel). Ámde centrifugálással ilyenkor — mint a zsugorvese más eseteiben is— nem ritkán találunk fehérjementes vizeletben is nagyszámú hyalin és szemcsés cylindereket. A vérkeringési szervek elváltozásai a zsugorvesénél különösen erősen kifejezettek (Traube), drótfeszes érlökés és szívtúltengés klinikailag különösen a bal gyomrocson kifejezve (1. 10. oldal.) A betegség későbbi szakaiban a szívelégtelenség tünetei válnak észrevehetőkké: szaporodott, gyakran szabálytalan érlökés csökkent feszüléssel, dilatatio, galopp- rythmus, dyspnoe, — mely gyakran rohamokban jelentkezik, azonban uraemia is okozhatja — szívdobogás. Ezután pangásos vizenyő is jön létre, míg a betegség korábbi szakaiban oedemák többnyire csak csekélyebb fokban (a bokákon vagy a szemhéjak körül) vannak jelen, nem ritkán teljesen hiányoznak. A polyuria és az oedemák csekély fokának magyarázatára számos hypothesist állítottak fel, tényleges ismereteink azonban még igen csekélyek. Az elfajulásos folyamat rendkívül lassú fejlődése lehetővé teszi a még megmaradt és részben túltengett veseszövet vicariáló működését. Az ütérnvomásemelkedés (1. 10. old.) a húgv víztartalmának emelkedésére vezet. Talán emellett még lokális vesebeli elváltozások is tekintetbe jönnek a polyuria magyarázatánál. Amíg a szív erélyesen dolgozik, a zsugorvesénél nem jön létre vízretentio ; azonban kérdéses, hogy ezen körülmény önmagában véve elegendő-e annak magyarázatára, hogy a nephritis ezen alakjánál miért oly csekélyek az oedemák. A többi tünetek közül különösen az idült uraemia változatos tünetei említendők, melyek enyhébb alakban és megszakításokkal éveken keresztül fennállhatnak: a már említetteken kívül émelygés, hányás, hasmenések, izgalmi állapotok vagy apathia, bőrviszketés stb. (1. 13. oldal.) Azt is említettük már, hogy teljes jóllét közepette hirtelen heveny uraemia állhat be a maga változatos megjelenésében (coma, görcsök, amaurosis, psychikus zavarok stb.). Különösen gyakoriak a zsugorvesénél vérzések, melyeket részben az ütérnyomás emelkedése, részben az edények kóros elváltozásai okoznak; orrvérzés, agyvérzés, retina-vérzések (rendesen retinitis mellett), ritkábban a gyomorbélcsatornából, uterusból, a bőr alá (petechiák), a dobüregbe történő vérzések. A vesékből magukból is erednek néha, mint már említettük, erősebb vérzések. Retinitis albuminurica a zsugorvesénél gyakoribb, mint a vese- gyuladás más alakjainál (az eseteknek mintegy negyedrészében jön létre); az általa okozott látási zavarok néha az első tünetek, amelyek a beteget az orvoshoz vezetik.
