Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
A húgyszervek betegségei. ól A hydropson és vizelet-elváltozásokon kívül sok esetben a keringési szervek előbb említett elváltozásai vannak jelen. Nagyfokú oedema esetén vagy igen elhájasodott avagy emphysemás betegeknél a szív megnagyobbodásának kimutatása nehéz lehet, mert különben sem ér el ilyenkor oly fokot, mint a zsugorvesénél. Gyakran feltűnő, mint említettük, a betegek halavány volta. A vérvizsgálat sokszor a haemoglobintartalom, a vörösvérsejtek számának és a fajsúlynak csökkenését mutatja. Az egész vértömeg víztartalma hydrops esetén többnyire felismerhetően emelkedett, különben rendes. Az uraemia sokféle tünete a betegség lefolyása alatt gyakran jelentkezik, ámde nem oly gyakran, mint a genuin zsugorvesénél. Ugyanaz áll a retinitis albuminuricdra nézve. A complicatiók közül említendők a légzőszerveknek heveny nephritisnél is előforduló gyula- dásos folyamatai (bronchitis, pneumonia), valamint a savóshártyák gyuladása (különösen pericarditis, pleuritis). Az emésztőszervek gyakori zavarait (émelygés, hányás, hasmenés) részben az ursemiára, részben a nyálkahártyák hurutjaira és vizenyős átivódására kell visszavezetnünk; néha súlyos fekélyes bélgyuladások támadnak (kivált a vastagbélben), melyek halálra vezethetnek. Lefolyás és kimenetel. A betegség lefolyása addig, míg complicatiók nem jelentkeznek, láztalan. Súlyos esetekben a hydrops csakhamar nagyfokú lesz, a vizeletmennyiség állandóan csak fele a rendesnek, vagy még kevesebb és a halál a vizenyő első jelentkezése után 1—2 évvel következik be. Ilyenkor többnyire «nagy fehér vesé»t találunk. Más esetekben a lefolyás változó; időnkinti, az cedemák csökkenésével és a vizeletmennyiség gyarapodásával járó javulások váltakoznak rosszabbodás szakaival. Elég gyakran fordulnak elő heveny recrudescentiák is erősebb vérzésekkel kapcsolatban. Végre azonban ilyenkor is — a mikor post mortem többnyire «nagy tarka veséit látunk — rendesen a halálos vég következik be, habár néha csak valamivel hosszabb idő után, mint az előbb említett esetekben. Még lassabban folyik le a betegség oly esetekben, amelyekben cedemák csak csekélyebb mértékben jönnek létre és a keringési szerveken elváltozások, még a fehérjevizelés hosszabb fennállta után sem, vagy csak csekély mértékben mutathatók ki. Ily esetekben néha, habár ritkán, teljes gyógyulást láttak. Gyakoribb a hosszantartó, akár néhány évre terjedő javulás, mely másodlagos zsugorodási folyamatok kifejlődésével jár: a vizenyő eltűnik, a vizelet mennyisége emelkedik. a vizelet a másodlagos zsugorvesére jellemző tulajdonságokat mutatja (1. fenn.), a közérzet kielégítő. Rendesen azonban — sajnos — itt is előbb vagy később rosszabbodás és végre a halál következik be uraemia vagy szívelégtelenség következtében. A kórisme a vizeletvizsgálat alapján könnyen megállapítható. A különböző fenn felsorolt kórbonctani típusok felismerése, mint a tünetek leírásából látható, csak korlátolt mértékben lehetséges, legjobban még a másodlagos zsugorvesénél.
