Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
26 Stern, lentőséggel bír (((elsődleges» nephritis, fői. vörheny után). A betegség ilyenkor többnyire láztalan lefolyású vagy csak csekély, szabálytalan hőemelkedésekkel jár. Magas láz ritka, még ritkább a rázóhideggel való kezdet, Csak az esetek kis részében jelzik vesetáji fájdalmak a betegség székhelyét ; gyakran nyomásérzékenység is van itt, azonban csak ritkán nagyobb mértékben ; gyakori vizelési inger elég sokszor van jelen. A betegek rendesen bágyadtak és étvágytalanok ; kinézésük ha- lavány, nyelvük bevont. Legfontosabb tünet a vizelet elváltozásain kívül az oedemák fejlődése ; gyakran legelőször az arcon mutatkoznak és annak jellemző pöffedtséget kölcsönöznek. Később a hydrops kiterjedhet a test nagy részére, a nyálkahártyákra (pl. a szájpadra és hangrésre) és a savós űrökre (mellhártya, szívburok, hashártya). Hydrops a heveny vesegyuladásoknak csak egy részénél fordul elő, így különösen gyakran a vörhenynephritisnél, a primaer és a terhességi vesegyuladásnál (1. lej.) Heveny fertőző betegségeknél és mérgezéseknél létrejövő vesegyuladás számos esetében vizenyő teljesen hiányzik. Az érlökés nem lázas lefolyás esetén is többnyire kissé szapora ; a betegség hosszabb tartama esetén feszülése rendesen határozottan emelkedett. Nem ritkán már 4—6 hét múlva kimutatható a kezdődő szívtúltengés (a csúcslökés balra helyezett, az aorta második hangja erősbödött). Súlyos esetekben gyakran complicatiók fejlődnek a légzőszervek részéről : diffus hörghurut és tüdőgyuladás, utóbbi gyakran oedemával combinált («serosus tüdőgyuladás») és igen kedvezőtlen prognosissal bír ; gyuladás nélkül is támadhat tüdővizenyő. A vérben a betegség hosszabb fennállása után, különösen nagyfokú hydrops esetén a víztartalom gyakran emelkedett, a haemoglobintartalom, a vörösvérsejtek száma és a fajsúlya pedig csökkent. Az emésztőszervek és az idegrendszer részéről súlyosabb tüneteket (émelygést, hányást, hasmenést, fejfájást, kábultságot, Comát, görcsöket stb.) az uraemia idéz elő, amely főként a vörheny- és «primaer»- nephritisnél gyakori. Retinitis albuminurica is kifejlődhet a heveny vesegyuladás többheti tartama után, itt azonban sokkal ritkább, mint az idült vesegyuladásnál. Mint súlyos complicatio említendő még a savóshártyák gyula- dása (pericarditis, pleuritis, igen ritkán peritonitis). A lefolyás és kimenetel azon esetekben, melyekben a heveny vesegyuladás csak mint valamely fertőzés vagy mérgezés tünete támad, természetesen elsősorban az alapbántalomLól függ. Az elsődleges és vörhenynephritisnél az esetek többségében 2—4 hét után, olykor azonban csak hosszabb idő múlva, javulás áll be : a vizelet mennyisége nő, az az oedemák eltűnnek, a vizelet világosabb és vértől ment lesz, fehérje- tartalma és az alakelemek száma mindinkább csökken ; még később a vizelet többnyire igen bőséges lesz és lassankint a kóros alkatrészek teljesen eltűnnek. Azonban némelykor még sok hónapig, sőt egy éven túl is albuminuria maradhat fenn — utoljára gyakran már csak inter- mittálóan,— míg végre teljes gyógyulás következik be. Leggyakoribb.
