Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
A húgyszervek betegségei. Í25 tén a vesehámsejtek kiterjedt necrosisát hozhatja létre ; haemoglobi- nuriás vesegyuladás égések után). 3. Gyakran a betegség oka nem mutatható ki. Ezen eseteket «primaer vesegyuladásvnak nevezzük. Néha egy erős meghűlés (hideg vízbe esés, átázás) annyira közvetlenül előzi meg a kórjelenségek megjelenését, hogy legalább is segítő hatást kell tulajdonítanunk ezen hatásmódjában mindenesetre még igen homályos kóroktani tényezőnek. Más esetekben pedig a kórelőzmény gondos kiderítése által mégis sikerül a megbetegedést előzetes fertőzésre visszavezetni. Ismeretes, hogy, pl. enyhe lefolyású torokgyuladások és vörhenymegbetegedések gyakran elkerülik a figyelmet. Tünetek. A vesehámsejtek elfajulása esetén, valamint a heveny nephritis sok esetében a vizelet elváltozásai alkotják az egyetlen tünetet. Ebben is a folyamat kiterjedése és hevessége szerint nagy különbségek fordulnak elő. Némelykor, dacára a (post mortem kimutatható) kiterjedt hámelváltozásoknak fertőző betegségeknél és mérgezéseknél a vizelet semmiféle elváltozást nem mutat ; vagy pedig fehérjenyomokat, egyes hengereket (melyek gyakran, pl. ikterusnál, a fehérje hiánya dacára is láthatók), szórványosan fehér- és gyakran vörösvér- sejteket is találunk. Ezen kisfokú elváltozásoktól kiindulólag mindennemű átmenet előfordul azon vizeletleletig, mely a súlyos heveny vesegyuladásra jellemző : a 24 óra alatt ürített vizelet mennyisége jelentékenyen csökkent (V2 liter és még kevesebb), sőt több napos anuria is előfordulhat. A vizelet zavaros, többnyire barnásvörös, egészen húslé- vagy sötétvérpiros színű. Kémhatása savanyú, faj súlya rendesen emelkedett. Többnyire bő üledék válik ki belőle, amely, mint a górcsövi vizsgálat mutatja, részben húgysókból, részben különböző alakelemekből áll. Találhatók : 1. vörös vérsejtek igen változó mennyiségben, haemorr- hagiás nephritisnél rendkívül nagy számban ; részben kilúgozottak, részben alakjukban is elváltozottak vagy szétesettek ; bő vértartalom esetén ezenkívül alaktalan vérfestenyből álló szemcsék láthatók ; 2. fehérvérsejtek, főként mononuclearis alakok, néha zsírszemsejtek ; 3. húgyhengerek mindenféle alakjai : hyalinek, részben zsírszemcsékkel, vérfestennyel, húgysókkal és különböző sejtekkel telve ; viasz-, hám- és vérhengerek ; 4. vesehámsejtek. A vegyi vizsgálat majdnem mindig fehérjét mutat, a betegség tetőfokán többnyire jelentékeny mennyiségben (05—1% és ennél is több); súlyos esetekben többnyire vért is. A haemoglobinuriás vesegyuladás különböző mérgezéseknél, kiterjedt égések után, igen ritkán egyes heveny fertőző betegségnél fordul elő ; jellemző ezen alakra, hogy a vizelet nagy vérfestenytartalma dacára a vörösvérsejtek vág)' teljesen hiányoznak, vagy egyáltalán nem oly nagyszámúnk, hogy a vérhozzákeve- rődés a haemoglobintartalmat magyarázhatná. Az egyszerű haemoglobinuriától (1. 4. old.) abban különbözik, hogy a vizeletben több a fehérje és számos igen különböző henger, fehérvérsejt és vesehám fordul elő. Az általános kórképet természetesen csak azon esetekre vonatkozólag írhatjuk le, amelyekben a heveny nephritis inkább önálló je-
