Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)

Moritz F.: A környéki idegek, a gerinc- és agyvelő betegségei - Különös rész - II. A központi idegrendszer betegségei

Valamennyi érzék emlékképeire nézve áll azon törvény, hogy annál erősebben maradnak meg és annál könnyebben reprodukálhatók, minél gyakrabban hatott be a megfelelő érzéki inger. Nem egyéb ez, mint amit népszerűén «gya- korlat»-nak neveznek. Minél gyakrabban hallunk pl. egy szót, annál erősebben vésődik be a megfelelő emlékezési sejtekbe, annál könnyebben «jut ismét eszünkbe».

Ezek után el kell képzelnünk, hogy az ugyanazon, valamint a különböző érzékek körébe tartozó emlékképek sejtjei saját pályáik által a legkülönbözőbb combinatiókban vannak egymással összekötve. Ilyen módon az egyes érzéki észrevevések (alak, szín, szag, hangok, tapintásérzetek) egész tárgyak emlékképeivé combinálódnak, amelyek mindig több ilyen egyes észrevevésnek felelnek meg. Azon emlékképeknek, amelyek egyazon faji tárgyak gyakori észrevevése alkalmával kivétel nélkül mindig újra bevésődtek, amelyek tehát a tárgyat jellemzővé és tipikussá teszik, valamely különös módon vagy különös erősséggel kell egymással összekapcsolva lenniök. Gomplexumuk megfelel annak, amit «fogalom»-nak nevezünk. Ily módon tehát az emlékképeknek számos hálózata képződik, amelyeknek mindegyike mint egész, öntudatunkban önként megjelenhet, valamint az alkotó szálak bármelyikénél fogva is felidézhető. Az «óra» képzete pl. épúgy felidéztetik bennünk, ha egy órát látunk, mintha annak ketyegését halljuk, vagy ha megtapintjuk stb. Minden ilyen, egy fogalmat alkotó hálózat azonban további összetett emlékcomplexumokkal van egybekapcsolva, így pl. az illető fogalomnak megfelelő szóhangzási és írási emlékképével és azon kin- aestbesiás emlékcomplexumokkal, amelyek az illető szó kiejtéséhez vagy leírásához szükséges innervatiót képviselik stb. Az utóbbi emlékezési helyek részéről is felidézhető a tárgy képzete és megfordítva, ezeket magukat felidézheti a tárgy képzete. így pl. nemcsak az «óra» szó hallása vagy olvasása alkalmával idéztetik fel bennünk az óra tárgyi képzete, hanem, ha az utóbbit spontán idézzük fel magunkban, csakhamar az illető szó kiejtésére vagy leírására szolgáló kinaesthesiás complexum is rendelkezésünkre áll.

Fontoljuk meg végül, hogy a «gondolkozás» előfeltétele azon lehetőség, hogy valamennyi, agyunkban leraktározott fogalmat egymással változó módon vonatkozásba hozzuk, továbbá, hogy erre ismét kapcsolások szükségesek s akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy a különböző kéregrészletek közötti összeköttetéseknek rendkívül nagy számban kell jelen lenniök.

Az agypbysiologia alaptétele, hogy azon sejtek, amelyek a «psychomotorikus» és a különböző «psychosensorikus» működésekre szolgálnak, nincsenek az agykéregben tetszés szerint szétszórva, hanem bizonyos meghatározott területeken, ú. n. kérgi központokban csoportosítva feküsznek. Ezen kéregterületek speciális fekvése már sok tekintetben tisztázott, néhány kérdés azonban még eldöntetlen (1. 81—84. ábrát).

A psychomotorikus centrumok az elülső és hátulsó centrális tekervényben, a felső bomloki és felső parietalis tekervénynek a központi tekervénvekkel érintkező részeiben (az agyféltekék convexitásán), valamint a paracentralis lebenyben (a féltekék mediális felszínén) feküsznek. Az egyes izomterületek eloszlása ezen kéregterületen a következő :

Alsó végtag: lobus paracentralis, a centralis tekervények felső harmada s a parietalis tekervény ezekkel határos részlete.

Felső végtag: a centrális tekervények középső harmada.

Arcizomzat: a centrális tekervények alsó harmada.

Nyelv: az elülső centrális tekervény alsó harmada a facialiscentrum alatt és előtt.

Egy további igen fontos psychomotorikus központ, amely speciálisán a beszédmozgásokra szolgál, amelynek tehát kapcsolatban kell állania az ajak-, nyelv-, száj pad- és gégeizomzattal, közvetlenül a nyelvcentrum előtt az alsó homloki tekervény leghátsóbb részében és pedig csakis a bal agyféltekén van. Ezt «mozgató beszédközpont»-nak nevezik. A jobb agyfélteke megfelelő helyének normális körülmények között a beszédmozgásokkal semmi vagy csak alárendelt vonatkozása van. Ezzel szemben a balkezesek rendszerint éppen fordított viszonyokat mutatnak, amennyiben ezeknek beszédcentruma jobb oldalt van.

Ezzel analog, territorialis tekintetben önálló mozgató irásközpontot nem ismerünk. Talán a kar- és kézmozgások centrumával a centrális tekervények középső harmadában esik össze. (L. egyébként lejebb «bomloktekervények» 255. old.)

Egész sor egyéb izomterület kéregbeli lokalisatiójára nézve, nevezetesen a törzs-, szem-, homlok-, rágó- és gégeizmokra nézve még bizonytalanság uralA környéki idegek, a gerinc- és agyvelő betegségei. 245