Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
A húgyszervek betegségei. tetbe ; de erre nézve biztosat nem tudunk. Azonkívül tekintetbe kell venni, hogy a nephritis okai (nevezetesen fertőző betegségek, intoxica- tiók) gyakran ugyanazok, mint a szív és edények (arteriosklerosis) megbetegedésének okai. Ezért könnyen érthető, hogy gyakran függetlenül egymástól, egyidejűleg fejlődnek ki elváltozások a vesékben és a keringési szervekben. A nephritisnél támadó szívizomgyengeség kezelése ugyanazon alapelvek szerint történik, mint a más okból létrejövő szívgyengeségé. F ü gg e 1 é k. Retinitis albuminurica. Vesegyuladásnál gyakran feltűnő hajlamosság áll fenn belső szervek gyuladására, amiről később még részletesen szólunk. A gyuladásos folyamatoknak diagnosztikailag különösen fontos lokalisatiója található gyakran az ideghártyán. Jellemző a retinitis albuminuricára nézve kis fehér foltoknak (elfajulásos gócoknak) sugárszerű elhelyeződése a macula lutea körül («csillagalak»). Ezenkívül gyakran találhatók retinalis vérzések és a látóidegfő gyuladása. A retinitis albuminurica leggyakoribb a genuin zsugorvesénél (1. utóbb), azonban a nephritis más alakjainál is előfordul. Az általa okozott látási zavarok, különösen zsugorvesénél, nem ritkán a betegek első szubjektív panaszai és ezért néha a szemtükörrel állapítjuk meg a nephritis kórisméjét. A retinitis önmagában véve visszafejlődésre képes ; ámde a betegek nagyrésze meghal, mielőtt erre kerülhetne a dolog. Csak körülbelül egy harmadrész éli túl a látási zavar jelentkezése utáni második esztendőt. Veseelégtelenség. Uraemia. A vizeletnek fehérjére és alakelemekre vonatkozó vizsgálata fontos felvilágosításokat ad ugyan a húgyszervek betegségére vonatkozólag, ámde nem enged következtetést a vesének, mint kiválasztó szervnek működési képességére. A veseműködés vizsgálatának kérdésével legújabbi időben különösen a vesesebészet fejlődése folytán, igen behatóan foglalkoztak. Még csak röviddel ezelőtt csupán a 24 órai mennyiség és a fajsúly meghatározására voltunk utalva. Ha a vizelet mennyisége csökken anélkül, hogy a fajsúly emelkednék, ez a szilárd húgyalkalrészek hiányos kiválasztása mellett szól és arra figyelmeztet, hogy fenyegető veseelégtelenségtől kell tartanunk. Különféle utakon iparkodtak megállapítani a vese íunctiós vizsgálatának pontosabb és e mellett aránylag egyszerű módszereit: 1. Bizonyos rendes húgyalkatrészek kiválasztásának mennyiségi meghatározása. Különösen a húgyanyag-, ill. a légeny- és konyhasókiválasztás összes mennyiségét vizsgálták e tekintetben. E közben többek között az is kitűnt, hogy a légenykiválasztás vesegyuladásnál nem ritkán feltűnő, látszólag rendetlen ingadozásokon megy keresztül. Azonkívül már előbb említettük, hogy ezen megbetegedéseknél nem ritkán nagyfokú konyhasóretentio fordul elő. Ilynemű vizsgálatok azonban csak az esetben bírnak értékkel, ha a légeny-, ill. konyhasó-bevitel is meg lesz határozva, ami a gyakorlatban lényeges nehézségekkel jár. 2. Egyszerűbb módon iparkodtak mértéket szerezni a vesék működésképességére, amennyiben könnyen kimutatható anyagokat vittek be 11
