Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
A húgyszervek betegségei. 9 léke, ((Phénix á air chaud», villanyos izzasztó fürdők). Ajánlatosak továbbá forró nedves begöngyölések vagy — amennyiben az erőbeli állapot, különösen a szív állapota megengedi —meleg fürdők 37° C-tól kezdve, 40° C.-ig emelkedve, 10—20 percnyi tartammal, utána melegített gyapjútakarókba való begöngyöléssei (1—2 órára). Az izzasztás elősegítésére célszerű egyúttal nagy mennyiségű forró italt (tej, thea- forrázatok) itatni a betegekkel. A fejbe való kellemetlen vértolulások elkerülésére a felsorolt eljárások közben takartassuk be azt hideg borogatásokkal. A pilocarpin- és a salicylkészítmények nem ajánlatosak, mivel némelykor collapsust idéznek elő. A hydropikus vesebetegeknél alkalmazott erőltetett izzasztókúráktól óvakodni kell, mert kedvezőtlenül hatnak a szívműködésre és ezenkívül néha uraemiás rohamot vonnak maguk után. Az erős izzadás ugyan sok vizet, ámde kevés más anyagot távolít el a testtől. 3. A bélbeli vízkiválasztás fokozása, legjobban enyhe hashajtók, mint tamarindák, infusum sennse compos., cascara sagrada és hasonlók segélyével. 4. Diaetetikus kezelés. Az újabb vizsgálatok a nephritisnél való konyhasókiválasztásra vonatkozólag (1. feljebb) arra vezettek, hogy a vesebetegek vizenyőit konyhasószegény táplálék által iparkodunk leküzdeni. Az eredmények természetesen nem állandóak, azonban egy kísérlet minden esetben jogosult. Az ételeket só nélkül készíttetjük és lehetőleg sószegény tápszereket rendelünk, amilyenek rizs, burgonya, liszt, cukor, csokoládé, gyümölcs, saláta. A nyers hús, tej és tojás valamivel több sót tartalmaz, mint az említett tápszerek, ámde mérsékelt mennyiségben megengedhető. A kenyér és vaj csak «sótlanul» nyújtandó, a kávé és thea meg van engedve. Teljesen kerülendők a bouillon, teugeri halak, füstölt és felvágott húsneműek és más erősen sós tápszerek. Hogy mennyi folyadékot nyújtsunk egy hydropikus vesebetegnek, arra általános szabályt adni nem lehet. Minthogy a vesék csökkent vízkiválasztási képessége fontos szerepet játszhat a vízkór létrejötténél, azért a folyadékbevitel megszorításának óvatos kísérlete meg van engedve. A nagyobbfokú vízelvonást a vesebetegek azonban gyakran nem jól tűrik. Bővebben 1. a heveny és idült vesegyuladás gyógykezelése fejezetét. 5. A folyadék mechanikus eltávolítása. Ha az eddig említett módszerek nem járnak kellő eredménnyel, a folyadékot a bőrből és testüregekből, amennyire szükséges, erőművi úton kell kiüríteni. Az e tekintetben szóba jövő módszerek — bőrvízkórnál drainage, bemetszések vagy többszörös beszúrások, a testüregek hydropsánál csapolás — a gyógykezelési technika cimü fejezetben vannak leírva. Kivitelüknél a leggondosabb antisepsis, illetőleg asepsis szükséges, minthogy vízkóros vesebetegeknél igen könnyen jön létre sebfertőzés (különösen orbánc). A hangrés- és tüdő-vizenyő kezelésére vonatkozólag 1. a gége, ill. tüdők betegségeit.
