Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
A húgyszervek betegségei. 5 Ezen betegség okára vonatkozólag még keveset tudunk. Az esetek egy részében a kóroktanban bujakór és váltóláz szerepel, mint a gyógykezelés eredménye bizonyítja. Gyakran a hideg a roham kiváló momentuma. A haemoglobinuria ezért túlnyomólag télen vagy erős lehűlések vagy átnedvesedések után támad. Kísérletileg is lehetséges volt némely betegnél részleges lehűtés (pl. jéghideg lábfürdő) által rohamot kiváltani. Másoknál járás (más izomcsoportok működése nem) idéz elő haemoglobinuriát. A rohamok gyakorisága igen változó; a meleg évszakban az esetek egy részében teljesen kimaradnak. Az egyes roham sokszor rázóhideggel kezdődik; a hőmérsék 40°-ra és még magasabbra szállhat. A betegek hátukban, végtagjaikban, fejükben fájdalmakról, valamint általános rosszullétről panaszkodnak, hala- vánvak, részben cyanotikusak; néha hánynak is. A lép-, máj- és vesetáj gyakran nyomásra érzékeny, néha spontán fáj is. A lép sokszor kissé duzzadt, a máj ritkábban. A roham alatt ürített, vörös vagy sötétvörös vizeletben górcsövi vizsgálatnál rendesen egyáltalán nem találunk vörös vérsejteket, ellenben számos, amorph vérfestenyből álló szemcséket, részben hengeralakúan összetapadva (haemoglobincylinderek), továbbá néhány hyalin vagy szemcsés, alaktalan vérfes- tennyel telt hengert, néha vesehámokat is. Ezen lelet, kapcsolatban a haemo- globinuriával, valamint továbbtartó kisfokú fehérjevízeléssel, azt mutatja, hogy a roham alatt a vesék múló bántalma forog fenn. Néhány óra múlva izzadás közben leszáll a hőmérsék, a vizelet világosabb színű és végre egészen normális lesz. A többi fentvázolt szubjektív és objektiv tünet is gyorsan visszafejlődik. Olykor a roham vége felé csekély ikterus jön létre. Könnyebb rohamok láz és jelentékenyebb szubjektív panaszok nélkül folynak le. A vér vizsgálata a roham alatt az esetek többségében azt mutatja, hogy a serum határozottan pirosán színezett (haemoglobinaemia). Górcsövileg gyakran találni abnormisan halvány vagy egészen színtelenné vált vörösvérsejteket («árnyékok»), részben pedig ezeknek roncsait vagy poikilocytákat. Némely esetben ellenben állítólag semmi vérelváltozást, nevezetesen haemoglobinaemiát nem találtak. Az esetek ezen utóbbi csoportjának magyarázatára nézve felállították a «renalis haemoglobinuria» (vörös vérsejtek pusztulása vagy a haemoglobin kiválása a stromából a vesékben) eddig be nem bizonyított elméletét. A haemo- globinaemiával járó esetekben még kétséges, hogy mi okozza a vérfesteny oldódását a plasmában, ill. a vörösvérsejtek rohamokban történő, tömeges pusztulását. A baj lényegére vonatkozólag az a néhány bonclelet sem hozott felvilágosítást, melyeket a más betegségben elhalt ily esetek szolgáltattak. A bántalom lefolyása többnyire évekre terjed ; elég gyakran áll be spontán módon vagy a gyógykezelés következtében gyógyulás. Letalis kimenet úgy látszik sohasem fordul elő. Gyógykezelés : Fennálló vagy korábbi syphilisnél, ill. maláriánál specifikus kezelés (higany és jódkálium, ill. chinin) javait, elég sokszor eredményes is. Egyébként pedig újbóli rohamok ellen csak a kiváltó tényezők (különösen erősebb hidegbehatások) elkerülése által óvhatják magukat a betegek. A roham alatt ágynyugalom és bő folyadékfelvétel (a vesék átöblítése) van javalva. Húgyhengerek. Majdnem minden renalis albuminuriánál kimutathatók a húgy- csatornácskák górcsövi öntvényei, az ú. n. húgyhengerek vagy cylin- derek. Néha (hyalin) cylinderek találhatók a vizeletben, anélkül, hogy fehérje volna kimutatható a közönséges kémlésekkel, így pl. nem ritkán ikterusnál és a vesék más degeneratiós elváltozásainál, fertőzések és intoxicatíók következtében, néha zsugorvesénél is. Vannak: 1. Hyalin hengerek (1. 1. ábra a), ezek teljesen homogének és színtelenek, nem bírnak éles körvonalakkal. Gyakran kis szemcsék (többnyire húgysók), zsírcseppek, zsírszemcsesejtek, fehér és vörös vérsejtek, vesehámsejtek, alaktalan vérfesteny, baktériumok, kristályok rakódnak le rájuk.
