Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
Romberg, 4 2 A további prophylaktikus intézkedések, melyeket itt csak jelzünk, az általános hygiene körébe tartoznak. A typhusmegbetegedések száma a lakosoknak jó ivóvízzel való ellátása, az ürülékeknek és szemétnek alkalmas csatornázással, jól ellenőrzött széthordással való elszállítása következtében igen jelentékenyen fogy. Visszatérő láz (Typhus recurrens). KŐroktan. A visszatérő lázat az Obermeier által felfedezett és 1873-ban leírt spiroclisete Obermeieri, egy többszörösen csavarodott, rendkívül vékony, élénken mozgó, 20—30 fi hosszú élősdi idézi elő. A spirillumok már az első lázas napok után mutatkoznak a vérben, a lázas szak alatt igen felszaporodnak és legtöbbnyire röviddel a hő- mérsék kritikus leesése előtt vagy vele egyidejűleg eltűnnek. Minden vérkészítményben mikroskopice mintegy 4—500-szoros nagyítás mellett kimutathatók. Élénk mozgásaik a vérsejteknek kicsiny, lökésszerű elmozdulásait okozzák. Ezek által figyelmesekké téve, könnyen megtaláljuk azután magukat a parasitákat, Gab- ritschewski szerint a parasitáknak a keringő vérből való eltűnése és az ezzel beálló láztalanság a vér bakte- ricid tulajdonságaival függ össze, amelyek az infectio alatt fejlődnek ki. Metschnikoff a láztalan állapot beállását a spirochseták elpusztulására, a lép sokmagvú fehérvérsejtéi által való felvételére vezeti vissza. Az így elért immunitás azonban egyelőre igen csekély. Mert, mint látni fogjuk, legtöbbször újabb lázas exacerbatiók következnek, amelyeket az el nem pusztult parasiták okoznak. Hogy a visszatérő láz átvitele hogyan történik, még nincs kellőkép tisztázva. Legközelebb fekvő gondolat, hogy az infectiót a malaria analógiájának megfelelően férgek (nevezetesen poloskák) közvetítik, amelyek a betegek spirillumtartalmú vérét felveszik és más személyekre átviszik. Ennek felel meg a betegség terjedési módja is. Majdnem kizárólag oly embereket támad meg, akik a legnagyobb piszokban élnek. Mindig szükséges egy beteggel piszkos helyiségekben vagy annak ki nem tisztított ruháival való intenzív érintkezés (együttlakás vagy alvás) ; egy tisztán mosdó és öltözött beteg ellenben tiszta környezetben a körülötte lévőkre nézve nem rejt valami különös veszélyt magában. A betegség fő tenyészhelyei tehát fertőzött lebujok, menhelyek stb., ahol kóbor népség kerül össze ; ezek viszik aztán a betegséget hosszú incubatiós időszaka alatt tovább. A visszatérő 7. ábra. Spirochaelák a vérben.
