Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)

Romberg E.: Heveny fertőző betegségek

Heveny fertőző betegségek.

39

segítsük a megnyílt véredényeknek thrombosis által való elzáródását, a beleket opium segélyével (eleinte 5-ször napjában 003 per os vagy suppositoriumban) nyugalomba hozzuk. Az ópiumot az utolsó vér megjelenése után még 8—10 napig adjuk, az utolsó napokban csökkenő adagokban. Ugyanaz a feladata a hasra alkalmazott jégtömlőnek. Őrizkedni kell attól, hogy valamely erősebb bélvérzés után beállott collapsust azonnal excitantiákkal próbáljunk leküzdeni. A vérkeringés gyorsítása könnyen újabb vérzést eredményez. Ha a vérzések fenyegető módon ismétlődnek, akkor némelykor a vérzés megszűntét eredményezheti 2—4 gramm gelatinának subcután befecskendése, amit Lancereaux és Huchard ajánlottak (20—40 ccm. 0-7°/o-os konyhasóoldatban az oldat előzetes sterilisatiója után ; kapható MERCK-nél). Az elvérzés veszélye ellen legjobban steril physiologikus konyhasóoldat subcután infusiója által küzdünk.

Peritonitises izgalmi tünetek, fájdalmak, hányás, rossz érlökés szintén abszolút nyugalmat, óvatos táplálást, ópiumot és a hasra jeget igényelnek, hogy így a netalán fenyegető perforatiónak elejét vehessük. Ha a perforatio beállt, úgy a betegek nehézségeit nagy opium- és rnorphiumadagok által kell lehetőleg enyhíteni. Itt is köny_ nyit a fájdalmakon egy jégtömlő. Ajánlatosak továbbá a subcután physiologikus konyhasóoldat-infusiók. A lázas szak tartama alatt sebészi beavatkozástól semmit se remélhetünk, talán valamivel jobb kilátásokkal eszközölhető, ha a peritonitis csak a reconvalescentia alatt keletkezik.

Kezdődő vérkeringési zavart mindenekelőtt erős alkoholicák (nehéz bor, esetleg cognac tojáskeverékben) segélyével iparkodunk leküzdeni. Ha a vérkeringés gyengülése fokozódik, coffeint adunk subcután (Rp. Coffein, natrio benzoic. 20 Aqu. dest. 100 1—3-szor napjában 1 cm3) vagy kámfort (Rp. Camphorae tritae P5 01. olivar. 6'0, Aether. 40

1—3 óránkint 1 cm3); súlyos collapsusnál azonkívül pezsgőt, erős kávét vagy theát, forró bouillont, továbbá mustárpépet alkalmazunk, a mellet aetherrel dörzsöljük be. A digitálist is használhatjuk (3—4-szer napjában 005 adagban porban vagy pillulában) a szívműködés emelésére. Még hasznosabbnak mutatkozik az edényekre való erősebb hatása folytán a digalen (Cloétta), egy digitoxinkészítmény (3-szor napjában 0'5—UO cm3). Igen gyakran alkalmaznak magas hőfokoknál jégtömlőt a szívtájra; idősebb vagy vérszegény egyének azonban rendszerint nem jól tűrik ezt.

A kezdetben annyira kellemetlen fejfájásokat igen jól enyhíti hidegnek a fejre való alkalmazása. Ugyanaz nyugtatja meg néha a kissé izgatott vagy deliráló betegeket. Ha nem elegendő, sokszor a lactophenin (1—3-szor napjában 025 g) hat igen kedvezően. A betegek nagyfokú nyugtalansága és ágyban való tartásuk nehézsége esetén bromkalium nyújtandó (2 0—3‘0 g 1—2-szer napjában). Hypnoticáktól jobb eltekintenünk. Nagy gond fordítandó a kábult betegeknél a hólyagkiürülés szabályozására.

A lázas szak többi jelenségeit, esetleges szem- vagy fülbántal-