Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
16 Romberg, A typhus előszeretettel támadja meg a fiatal, erőteljes egyéneket, míg az öregeket és gyengéket megkíméli. Leggyakoribb a 15-ik és 25-ik életév között, az 50-ik éven túl igen ritka ; épúgy alig észlelhető az első életévben lévő gyermekeknél. A két nem megközelítőleg egyforma mértékben betegszik meg. A íyphusnak az erőteljes egyének iránti előszeretetével függ talán össze, hogy a nők a gyermekágyban és a szoptatás tartama alatt, továbbá a súlyos tüdővészben szenvedők, az erősen lázas betegek (különösen a heveny exanthemákban szenvedők), valamint a kachektikus egyének csaknem teljesen mentek a fertőzéstől. Ellenben a terhesség csak igen kétes védelmet nyújt és erős psychikus izgalmak, bú, tartós kedvetlenség és jelentékenyebb emésztési zavarok a dispositiót, úgylátszik, inkább csak fokozzák. A typhus hosszantartó immunitást hagy maga után. Aránylag ritkán támad meg embereket kétszer és csak kivételesen háromszor vagy négyszer. Valószínűleg az immunitásnak többnyire hosszú tartamával függ össze azon feltűnő jelenség, hogy a valamely typhus- vidékre újonnan odaköltözött személyek rendkívül gyakran betegednek meg, a már hosszabb ideig ottlakók pedig látszólag mentek maradnak Az utóbbiakat valószínűleg immunisakká tette egy enyhe typhus- megbetegedés kiállása, melyet mint olyant fel sem ismertek. A typhus a föld összes ismert vidékeire kiterjed, nagyobb városokban majdnem minden időben fordulnak elő typhusesetek. Általános kórlefolyás. A lappangási idő tartama az egyes esetekben kissé különböző. Gyakran nem állapítható meg biztosan, mert nehéz pontosan meghatározni a fertőzés időpontját. Többnyire 9—11 napig tart, legfeljebb talán három hétig. A betegek már ezen idő alatt rosszul érzik magukat: bágyadtak, kereszttáji és végtagfájdalmakról, egyes esetekben már fejfájásról is panaszkodnak. Étvágyuk gyakran csökkent, székelésük rendetlen, többnyire obstipáltak ; éjszaka néha feltűnően izzadnak, kinézésük rossz. A betegség kezdetét, a láz beálltát hidegborzongás jelzi, amely rendesen pár napig egymásután visszatér. A typhus sohasem kezdődik rázóhideggel. Majdnem mindig fejfájás áll fenn, a kereszttáji és végtagfájdalmak tovább tartanak, különösen az alsó végtagokban ; ez utóbbiak mintha le volnának vágva. Igen gyakran szédülésről, néha baloldali szúrásokról is panaszkodnak, a mi a kezdődő lépduzzanattal áll kapcsolatban. A betegek csakhamar álmatlanok is lesznek, étvágyuk csökken, nyelvük duzzadt, közepén vagy egész szélességében bevont. A székelés obstipált vagy változatlan, ritkán hasmenés áll lenn. A hő- mérsék lépcsőzetesen emelkedik, úgy, hogy középsúlyos vagy súlyos esetekben esténkint 3A vagy l°-kal meghaladja az előző nap niveauját és reggel csak kevéssé száll a maximum alá. Közben a betegek többnyire csakhamar ágyba kénytelenek feküdni. Sokszor azonban a láz egyelőre csak középmagasságot ér el és a betegek az első időben még fenjárnak ; még oly esetekről is fogunk szólani, amikor a betegség teljesen ambulanter folyik le. Tekintsük először a középsúlyos és súlyos lefolyást.
