Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
Heveny fertőző betegségek. 9 tuberculosisbacillusokból nyert méregnek, a tuberculinnak gyorsan emelkedő adagjai ellen. Koch maga azonban ezen toxikus immunitás elérését nem helyezte fejtegetéseinél előtérbe, hanem a jelenséget a Pasteur- féle kimerülési theoria analógiája szerint a tuberculotikus szövetnek a tuberculin által okozott megfogyásával magyarázta. Csak Behring ismerte fel KiTASATOval együtt 1890. dec. 4-én publikált munkájában teljes határozottsággal az eddigi magyarázatok helytelenségét és megteremtette azon alapot, amelyen azóta kiépült a szerzett immunitás tana és a fertőzések gyógyulására való jelentősége. Sikerült neki állatokat kezdetben gyengített, később virulensebb anyaggal való ismételt oltások által a tetanus- és diphtheriaméreg hatása iránt érzéketlenné tenni. Ő jutott továbbá azon korszakalkotó felfedezésre is, hogy az ily módon immunizált állatok vérserumával az immunitást más, akár más fajhoz tartozó állatokra is át lehet vinni, továbbá, hogy az immunizált állatok vérsavója képes arra is, hogy meggyógyítsa a tetanusszal vagy diphtheriával már megtörtént fertőzést, ha a serumbefecskendés a fertőzéssel egyidejűleg vagy röviddel utána történik. Evvel meg lett adva a szerzett immunitás és a gyógyulás közötti közeli viszonynak kétségtelen bizonyítéka. Behring az immunitás létrejöttét egy ellenméregnek, egy anti- toxin-nak létrejöttéből magyarázta, amely a vérben kering és mennyiségének megfelelően köti meg azon bakteriumméregnek bizonyos mennyiségét, amelynek hatása alatt a szervezetben létrejött és ezt ezáltal ártalmatlanná teszi. Az anLitoxin tehát specifikus természetű: a diphtheria- antitoxin csak a diphtlieriamérget köti meg, a tetanusantitoxin csak a tetanusmérget ; más bakterium-mérgekre nincsenek befolyással. Époly kevéssé befolyásolják az antitoxinok a sejtek alkatát vagy a már a sejtekhez kötött mérget. Az antitoxin csak az oldott és a vérben természetes viszonyok között keringő mérget köti meg. Ezt az antitoxinhatás megítélése céljából a lehető legnyomatékosabban kell hangsúlyozni. Az antitoxin a vérből átlép a különféle váladékokba, így pl. a tejbe, és ily tej élvezete útján az immunitást még teljesen ki nem fejlődött gyomornyálkahártyával biró fiatal állatokra is sikerül átvinni. (Ehrlich, Römer és Behring.) A betegség kiállása, ill. az infectiosus anyaggal való oltás útján szerzett immunitást aktív vagy Behring szerint isopathikus immunitásnak szokás nevezni, az immunserum befecskendése útján szerzett immunitást passiv vagy Behring szerint antitoxikus immunitásnak. Az antitoxinok keletkezési módjáról biztos ismeretek nincsenek. Az ismert tényeket legjobban magyarázza EHRLicH-nek egy chemiai felfogásokból kiinduló hypothesise, mely szerint a testbe jutó bakterium-méreg bizonyos sejtekhez lesz kötve úgy, amint egy vegyi anyag megköti a másikat. A molekuláris összeköttetés, amelyhez a méreg a sejtekben kötve lesz, újból képződik és pedig, ami gyakori biológiai jelenség, nagyobb mértékben, mint azelőtt. A felesleg a vérbe kerül és itt is, mint antitoxin, méregmegkötőleg szerepel. Valamely gyógyulással végződő diphtheria- vagy tetanus- jnegbetegedés természetes lefolyása tehát olykép alakul, hogy legelőször a méregnek a testre való hatása folytán kórjelenségek keletkeznek. E közben a sejtek antitoxint termelnek, mely a vérbe kerül és ha elegendő mennyiségben van jelen, a még sejtekhez nem kötött mérget semlegesíti.
