Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
Heveny fertőző betegségek. coordinált jelenség. A hőemelkedésnek az egyes szervek működésére, még a légcserére és érverésre is gyakorolt hatása a bakteriummérgek káros befolyásának messze mögötte marad. Aláz azonban a fertőzés legkönnyebben és legobjektivebben megállapítható tünete. Rendszeres hőmérések tehát nélkülözhetetlenek a betegség megfigyelése szempontjából ; görbébe egyesítve, a kórlefolyásnak mással nem pótolható képét adják. A központi idegrendszert is gyakran támadják meg a bakteriummérgek. Változó mértékben észlelünk fejfájást, nyugtalanságot, álmatlanságot, az öntudat zavarát, deliriumokat. A nyúltvelőnek az életre fontos légző és vérkeringési központjai is befolyásoltatnak ; bénulásuk (különösen a vasomotorikus és lélegző központoké) a fertőző betegségek halál okai között nevezetes szerepet játszik. Néha a fertőzés lefolyása után organikus megbetegedések jönnek létre a perifériás idegekben (neuritis), ritkábban a nyúltvelőben. A szív rythmüsa különfélekép változik; gyakran ereje is csökken, amit olykor a szívizom anatoinikus megbetegedése hoz létre. A fertőzés alatt azonban — úgy látszik — legalább is oly fontos, néha még ennél is fontosabb a vérkeringésre nézve a vasomotorok működése. A fertőzé- ses keringési zavaroknál az érfalak a vasomotorok központi laesiója folytán elernyednek. A vér főként a nervi splanchnici által innervált tág hasi erekben gyűlik meg, a bőr és izmok vérszegényekké válnak. Az agyerek viselkedése még nem eléggé ismert. A vérkeringési zavar beállta a testhő collapsusnak nevezett leesésével párosulhat és ezen fenyegető jelenség keletkezésénél valószínűleg fontos szerepet játszik. A reconvalescentia szakában ellenben az esetleges szívzavarok lépnek kizárólag vagy legalább is a vasomotorikus zavaroknál sokkal erősebben előtérbe. A tüdőkben a kórokozó mikroorganismusok vagy vegyes infectiók hatása alatt rendkívül gyakran keletkeznek gyuladásos folyamatok (bronchitis, pneumonia, gyuladásos vizenyő). Ezek is igen gyakran szerepelnek mint közvetlen halálokok. A lép gyakran mutat megnagyobbodást, melynek jelentőségével még nem vagyunk tisztában. A betegségek nagy részében különösen felszaporodnak benne a mikroorganismusok. Valószínű továbbá, hogy a lép egyes fertőzéseknél, pl. choleránál és typhusnál baktériumölő anyagokat termel, másoknál pl. pneumococcusfertőzésnél, a keletkezett védőanyagok gyűlhelyéül szolgál (Pfeiffer R., Wassermann). Kétséges azonban, hogy ezen jelenségek a duzzanattal állnak-e kapcsolatban. A vesék távolítják el legnagyobbrészt a bakteriummérgeket a szervezetből ; evvel kapcsolatban gyakran jő létre lázas fehérjevizelés vagy vesegyuladás aszerint, amint a hámot és edényeket kisebb vagy nagyobb fokban viselte meg ezen működés. Néha a megbetegedés kifejlődésére hosszabb idő szükséges és ezért a nephritis csak a reconvalescentia kezdetén jelenik meg (vörheny). A baktériumok hatásmódjának kutatása természetszerűleg a gyógyulás okainak keresésére is vezetett. A kérdés megoldását két oldalról kísérelték meg. 1. A mindennapi megfigyelés azt mutatta, hogy járványok esetén egyes emberek a legnagyobb fertőzési lehetőség dacára sem betegszenek meg. A kórokozó mikroorganismusokkal való számos kísérletezés kimutatta továbbá, hogy némely állatfaj egyáltalán nem fogékony oly csírokkal szemben, amelyek másoknál súlyos kórjelenségeket idéznek elő. Ezen
