Kneipp Sebestyén: Vizkurám évi tapasztalat alpján… A betetségek gyógyitása és az egészség megóvása végett (Budapest, 1893)
Bevezetés
15 A szellőztetéshez jutottam. A forrásból kerülő halakat, különösen a hegyi pisztrángokat becsüljük legtöbbre, a patak halait már nem oly mértékben, mocsár halat éppen semmire. Éppen így van mocsár-lég is. A ki belélegzi, halált szív tüdejébe. A lég, mit harmadizben lélegzőnk be, így mondja egy híres orvos, méregként hat. Igen, ha ezt az emberek megértenék, gyakorolnák, hogy lakó és hálószobáikban, mindig frissen és üdén tartsák a levegőt, mennyi rosszúllét, mennyi betegségtől lennének megkímélve. A léget főként a lélekzés rontja el. Jól tudjuk, hogy egy-két szem tömjén, ha parázsra hintjük egy egész szobát eltölt jó szaggal. Azt is tudjuk, hogy 15—20 szivar, vagy pipa-szippantás elegendő, hogy nagy helyiséget elárasszon a dohány szagával. A legcsekélyebb dolog is gyakran elegendő, hogy a tiszta levegőt, egy vagy más módon elrontsa. Nem hasonló e a lélekzés ehhez ? Hány lélekzetvételre van szükségünk egy perczben, egy órában, nappal, vagy éjjel! Mily romlottnak kell lenni a tiszta levegőnek, ha nem is látjuk a gőzt! És ha nem szellőztetett, ha a szénsavtól megromlott levegőt meg nem újítom, mily megromlott és romlást terjesztő anyagokkal telik meg a tüdő ? A következmények szinte csak rosszak, károsak lehetnek. Mint a lélekzés és kipárolgás, ép oly ártalmas a tiszta egészséges levegőre nézve a túlságosan nagy meleg, különösen a nagy szobamelegség. Ez is rosszá teszi a levegőt, mert megcsökkenti annak oxygénjét 12 14 fok Reaumur elég, épen elegendő melegség, a 15 fokot sohsem volna szabad átlépni. — Gondoskodjunk ösz- szes lakó és hálóhelyiségeink, alapos szellőztetéséről és naponként következetesen és kitartással gyakoroljuk ezt, oly renddel, hogy, az senkinek ne legyen alkalmatlan és hasz-
