Klug Nándor dr.: A szinérzésről indirect látás mellett (Budapest, 1875)
34 DR. KLUG NÁNDOR A sárgát illetőleg láttuk, hogy az bizonyos határon túl zöldesbe átmenő érzést közvetít, mi természetes következménye annak, hogy a vörös érzése ezen helyen már feltűnően gyengül, mialatt a zöld érzés még elég élénken megvan. 17. §. Anbert *) az indirect színlátást a direct színlátástól csak fokhelileg különbözőnek veszi. A reczehártya oldalrészein mutatkozó gyöngébb szinérzést részint a reczehártya elemeinek elrendezéséből, részint azok sebesebb elfáradásából származtatja. Woinoto * 2) elveti Anbert véleményét, főleg mivel a szilieket a reczehártya szélein nem lassan változó átmenetekben, hanem azonnal másoknak látja, mint a sárga folt közelében. Szerinte a vöröst és zöldet megérző elemek a sárga folton túl aránylag csekélyebb mennyiségben volnának jelen, mint magán a sárga folton. Sőt kísérletei alapján következteti Woinow, hogy vannak a reczehártyán egyes helyek, melyeken a vöröst megérző elemek teljesen hiányoznak, és hogy a reczehártya széléig csupán a zöldet megérző elemek terjednek el — lásd Archiv für Ophthalmologie XVII. köt., I. rész, 155. lap. Fick 3) igen helyesen jegyzi meg, hogy miután a feliért a reczehártya szélein megérezzük, a fehér érzés pedig mindannyi szinérző végkészülék együttes ingerületének felel meg, a reGzehártya szélein is kell minden szinérzésre szolgáló végkészüléknek jelen lenni. Woinoic felvétele alapján a reczehártya azon helyein, a hol az csak a zöld s ibolya iránt fogékony, mindent kékes sziliben kellene látnunk. Ez okból a fentebb leirt tüneményeket Schön egyedül a reczehártyának az egyes színek iránti különböző ingerlékenységéből véli értelmezhetőnek. Schön szerint a környék felé mindenekelőtt csökken a zöld iránti érzékenység, azután a vörös, s végre a kék. A mint látjuk vizsgálataimból, ezen utóbbi búvár felvétele kísérletileg helyesnek lön felösmerve, azon különbséggel, Archiv für Ophthalmologie, III. köt., II. rész, 61. lap. 2) Archiv für Ophthalmologie XVI. köt., I. rész, 217. lap, és XVII. köt., 157. lap. 3) Schön W. die Lehre vom Gesichtsfeld und seinen Anomalien. Berlin 1874.
