Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá

eszközeit socialista elvek szerint szervezzék s végre és mindenekfölött, hogy magát a népesség szaporodását oly módon szabályozzák, mely azt mindenkor arányban tartsa a valamennyiök számára bőségesen elégséges életfeltételekkel. Szóval, hogy végét vessék ama feltételeknek, melyeket az evoluczionista a haladással kikerülhetetlenül és szükségszerűleg együtt- járóknak tart, nemcsak ma, nem csupán az emberi társadalom kezdetétől, hanem minden élet kezdetétől fogva.

Bármily szándékkal fogjon munkához az evoluczionista, ha elemzésében eléggé mélyre hatol, nem maradhat előtte titok, hogy a mai társadalom a népesség nagy tömegei szempontjából korántsem áll a józan ész alapján s hogy a józan ész az uralkodó élet- feltételeket sem történetünk elmúlt korszakában, sem a mai legfelsőbbrendű czivilizácziók körében jóvá nem hagyhatja. Ez a következtetés, mely magát a gondolkozóra ráerőszakolja, első perczben meglepőnek látszik, mégsem bír tőle szabadulni: hogy t. i. a mai haladott társadalmakban elterjedt társadalmi elméletek közül a józan ész a nagy tömegekre nézve csupán a socialistákéit hagyhatja jóvá. Jóllehet, az evoluczionista meg van győződve, hogy a socialismus a további haladás kilátásait s a társadalom jövő érdekeit szét fogja rombolni: de azt meg kell adnia, hogy ez nem tartozik az egyénre, kinek nem az az érdeke, hogy még meg se született nemzedékek bizonytalan jövője felől okoskodjék, hanem az, hogy a jelent a maga belátása szerint lehető legjobban kiélje. A mint Mill Stuart tisztán látó szemmel észrevette, ha eltekintve a társadalomnak a jövendőben való megújhodását illető minden okoskodástól, választani kellene „a kommuA HALADÁS FELTÉTELEIT A JÓZAN ÉSZ NEM HAGYJA JÓVÁ. 75