Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
III. Fejezet. A haladás feltételeit a józan ész nem hagyja jóvá
70 HARMADIK FEJEZET. százalékkal emelje?“ „De mit beszélek háromezer évről ? —kérdi. — A mi gondoskodásunk tényleg háromszázra se terjed. Megtagadna-e közülünk magától valaki egyetlen kosár szenet, hogy kőszéntelepeink egy nemzedékkel tovább tartsanak?“ És igaza van, hogy biz azt egyikünk se tenné meg. A jövő segitsen magán, a hogy tud.1 Az evoluczionista meg lehet győződve, hogy a mit a tömegek kizsákmányolásának neveznek, csupán más alakja az élet versenyének, melyet elejétől fogva figyelt s hogy némelyeknek feláldozása az egész társadalmi szervezet jövendő érdekében haladásunk szükséges vonása. Csakhogy ez nem igazi érv azokkal szemben, kik méltán tiltakoznak kizsákmányolta- tásuk és feláldoztatásuk ellen s kik modern társadalmainkban fel vannak ruházva a kellő politikai hatalommal is, hogy tiltakozásuknak nyomatékos érvényt szerezzenek. A tudomány, sajnálkozva bár, de meg lehet győződve, hogy a socialismus reményének teljesülte a haladó társadalom végső érdekeivel összeférhetetlen ; de azért esztelenség volna azt várni, hogy még ez a megfontolás is általában befolyásolja azok viselkedését, kik nem másoknak a távol jövőben való kétes érdekeivel, hanem saját jelenlegi érdekeikkel törődnek. Azt vethetnék ez ellen, hogy a szempont, melyből a mai társadalmat nézzük, nem méltányos s hogy a fanatikus társadalmi újítókat1 2 3 ne tekintsük az alsóbb 1 „Az Optimismus tudományos alapja“ — Mallock W. H. a Fortnightly Review 1889. jan. számában. 3 George H. nem aprózza el a dolgokat. Azt írja: „Ha az élet küszöbén állva, szabad választást engednének, hogy azt mint tűzföldi, mint ausztráliai fekete, mint sarkvidéki eszkimó kezdjem, vagy mint a legalsó néposztály tagja a magas mű-
