Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei
58 MÁSODIK FEJEZET. nak népét, melynek írói szünetlen azt emlegetik, hogy e népet a természet különös adományul az ideges erély nagyobb adagéval látta el. Hasonló tanulság vonható le, ha a hatalom és kormányzás útját a történelmen végig észak felé követjük. A győztes népek fizikai okoknál fogva nyomultak nyugat felé ; a hatalom székhelye pedig szünetlen észak felé tolódott, oly okoknál fogva, melyek a fajban végbemenő jellembeli evoluczióval függnek össze. Az ember, ki eredetileg a meleg éghajlat szülötte s legkönnyebben és leggyorsabban ma is ott szaporodik, fejlődése legfelsőbb fokát nem ott érte el, hol a megélhetési feltételek a legkönnyebbek voltak. A történelmen végig a hatalom központja fokozatosan, de biztosan észak felé tolódott, ama zord régiókba, hol az embert az életért való versengésre a természettel való ádáz küzdelem idomította, a melyben erélyre, bátorságra, feddhetetlenségre tett szert s mindarra a jellemző vonásra, mely hozzájárul, hogy a társadalmi fejlődés magas fokát érje el. A hatalom középpontjának észak felé való áthelyeződése nemcsak a mai, hanem az ókori történelemben is jellemző. Ama népek, melyeknek befolyása manapság a világ nagyobb részére, úgy a mérsékelt, mint a forró égövön, kiterjed, csaknem kizárólag oly fajokhoz tartoznak, miknek földrajzi hazájuk a 40. szélességi foktól északabbra van. Ama két népcsoport — az angolul beszélők s az oroszok — kiknek uralmuk ma tényleg az egész földkerekség mintegy 46%-áxa terjed, földrajzi hazája az 50-dik szélességi fokon felül van északra. A felől sem lehet kétség, hogy a vetélkedés e kemény feltételei elől a faj a maga egészében képtelen menekülni. A haladás feltételeit a sokáig elő
