Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei

42

MÁSODIK FEJEZET.

csodálatos gyorsan emelkednek, virágzanak és enyésznek el; de haladásuk vagy hanyatlásuk titka mindig ugyanaz: mint harczoló szervezetek váltak erősekké vagy gyöngékké. Az egyénben minden oly tulajdonságot és sajátságot magasztalnak, mely a hadi sikert elősegíti; minden egyebet megvetnek, vagy kevesebbre becsülnek; s a mi ügyességet a társadalom kifejleszt, mindnek ez irányban kell érvényesülnie. A műveletlen ember múltját és jelenét egyetlen kifejező mondatba lehet foglalni, melyet egykor egyik hadvezérünk1 használt, ama törzsek történetét beszélve el, melyekkel Afrika különböző részeiben összeütközésbe jutott: „Mihelyt valamely néger nép közt nagy törvényhozó tűnt föl, legott hatalmas hadsereget és katonás szellemet teremtett s a nemzet addig boldogult, mígnem nemzeti létezését egy még erősebb nép meg nem semmisítette.“ Ez a vadember története kezdettől fogva.

Mindebben egy fontos vonást kell megjegyeznünk. A vad ember haladása, úgy, a mint van. szorosan ama viszonyok szüleménye, melyek között él. Noha története czéltalannak látszik, arról a színvonalról nézve, a melyen végbemegy, az elért haladás felől nem lehet kétség. De nem lehet tévedés a haladás természete felől sem. Akaratlan az és elkerülhetetlen; ama sanyarú viszonyok eredménye, melyek között él. Az evolucziót megelőzött kor egyik legközönségesebb, még ma is élő fogalma az, mintha az ember társadalmi fejlődésének fokai tudatosan és szántszándékkal tett lépések lettek volna. A Kousseau által róla fes1 Wolseley lord „A néger mint katona“. Fortnightly Review, 1888. decz.