Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei
34 MÁSODIK FEJEZET. pontból, egészen olyannak találjuk, mint az őt megelőzött egyéb teremtményeket: a maga fajtáját nemzedékről nemzedékre újra nemzi. így cselekedvén, oly törvénynek hódol, melyet pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk. Magára hagyatva ez az előkelő teremtmény, melynek haladását biztosra veszszük, egcsekélyebb veleszületett hajlamot sem mutat bármily haladásra. Különösnek tűnhetik fel, de azért a szó szoros értelmében igaz, hogy ha az életfeltételek mindegyikünknek megengednék, hogy saját hajlamát kövesse, egyik nemzedék átlaga sem mutatna semmiféle hajlamot arra, hogy a megelőzőnek átlaga fölé emelkedjék, hanem határozottan az ellenkezőt. Ez nem csupán emberi sajátság; az élet törvénye volt ez elejétől fogva s most is egyetemes törvény, melyet megváltoztatnunk nem áll hatalmunkban. De akkor hogy lehetséges a haladás ? A felelet e kérdésre ki- induló-pontja az emberi társadalomról szóló egész tudománynak. A haladás az élet kezdetétől fogva mindenütt egyenlőn ment végbe s más úton nem is lehetséges: a kiválasztás és kiselejtezés eredménye az. Az emberi nemben, valamint minden egyéb valaha létezett nemben, egy nemzedéknek két egyéne sem tökéletesen egyenlő; bizonyos szűk határok közt a változatosság- végtelen. Némelyek bizonyos irányban valamicskével meghaladják az átlagot, mig mások alatta maradnak; s a haladás bármily irányban csakis az esetben lehetséges, ha oly feltételek az uralkodók, melyek az átlagot meghaladó egyedek túlnyomó szaporodásának kedveznek. Ennek a ténynek, mely az élet kezdetétől fogva a haladás megváltozhatatlan törvénye, formu- lázása, volt a XIX. század biológiai tudományának
