Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

I. Fejezet. Széttekintés

10 ELSŐ FEJEZET. nem mosdatlan és írástudatlan, mert egyetemes nép­oktatásban részesül. Már nem hord szájkosarat s nincs megfosztva a politikai jogoktól, mert részese az általános szavazati jognak. Az ő eljövetelével a socializmus megszűnt puszta emberbaráti érzelem lenni. Most is a legjobbak rokonszenvét toborozza; de egy­szersmind közvetlen hivatkozássá vált a közösség egy jelentékeny részének önző ösztöneire, mely most politikai hatalmat kezel.1 A demos eljövetele termé­szetes eredménye az engedmények hosszú sorának, mely Angliában a gyári törvény s a társulási törvény elfogadásával kezdődött s fokozatosan haladt egész a beismerten sociális törvények meghozásáig, melyek számára, úgy látszik, az idő megérett. De eleddig mindé változás — úgy mondják — csupán hatalmát növelte a munkásosztálynak, a nélkül, hogy nyomorát enyhítette volna; s mindez erőlködések végczélja még messze van. A tudomány ám érje be azzal, hog}7 csendesen várja a bosszúálló üstökös eljövetelét, mely az uralkodó nyomornak véget vessen; de az aligha várható, hogy a szenve­désre s tűrésre kárhoztatott tömeg, az immár kezé­ben levő hatalom birtokában, szintén beérje a békes- séges tűréssel, mihelyt belátja, hogy állapota remény­telen. Sőt az se valószínű, hogy az átlagos politikai felfogás, mely mindig kedvez mindannak, a mit iga­zán a társadalom érdekében levőnek és tökéletesíté­sére alkalmasnak tart, passzív maradjon: nem egy jel arra mutat, hogy a körültünk végbemenő dolgok mélyen magindítják. 1 Jól jegyzi meg Laveleye, hogy a communismus kiválólag két fajta embert vonz: a munkást s a reformert. „Az előbbit igazságérzete vonzza feléje, a másikat tulajdon szükséglete.“

Next

/
Thumbnails
Contents