Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

I. Fejezet. Széttekintés

10

ELSŐ FEJEZET.

nem mosdatlan és írástudatlan, mert egyetemes népoktatásban részesül. Már nem hord szájkosarat s nincs megfosztva a politikai jogoktól, mert részese az általános szavazati jognak. Az ő eljövetelével a socializmus megszűnt puszta emberbaráti érzelem lenni. Most is a legjobbak rokonszenvét toborozza; de egyszersmind közvetlen hivatkozássá vált a közösség egy jelentékeny részének önző ösztöneire, mely most politikai hatalmat kezel.1 A demos eljövetele természetes eredménye az engedmények hosszú sorának, mely Angliában a gyári törvény s a társulási törvény elfogadásával kezdődött s fokozatosan haladt egész a beismerten sociális törvények meghozásáig, melyek számára, úgy látszik, az idő megérett.

De eleddig mindé változás — úgy mondják — csupán hatalmát növelte a munkásosztálynak, a nélkül, hogy nyomorát enyhítette volna; s mindez erőlködések végczélja még messze van. A tudomány ám érje be azzal, hog}7 csendesen várja a bosszúálló üstökös eljövetelét, mely az uralkodó nyomornak véget vessen; de az aligha várható, hogy a szenvedésre s tűrésre kárhoztatott tömeg, az immár kezében levő hatalom birtokában, szintén beérje a békes- séges tűréssel, mihelyt belátja, hogy állapota reménytelen. Sőt az se valószínű, hogy az átlagos politikai felfogás, mely mindig kedvez mindannak, a mit igazán a társadalom érdekében levőnek és tökéletesítésére alkalmasnak tart, passzív maradjon: nem egy jel arra mutat, hogy a körültünk végbemenő dolgok mélyen magindítják.

1 Jól jegyzi meg Laveleye, hogy a communismus kiválólag két fajta embert vonz: a munkást s a reformert. „Az előbbit igazságérzete vonzza feléje, a másikat tulajdon szükséglete.“