Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
I. Fejezet. Széttekintés
8 ELSŐ FEJEZET. sokak szemében mintegy újjászületett és pozitív s gyakorlati szakába lép. Megszűnt elmélet lenni; immár mintegy vallássá kezd válni. Az új hit nem nélkülözi hitelesítvényeit és segítőit sem. Korunk eseményeiben oly komor háttérre tett szert, akár az, a mely az elfajzott Róma idejében a korai keresztények képzeletét izgatta. Azt halljuk, hogy a század roppant haladása s a tudomány ragyogó hódításai a tömegeknek nem hoztak megfelelő nyereséget. Hogy ellenkezőleg, a munkásnépre nézve, mely a társadalmat vállán hordja, a század sok tekintetben a növekvő elfajzás kora volt. Hogy a földmíves megszűnt olyan ember lenni, minőnek a természet alkotta; s hogy minden egyébben tudatlan maradván, az ipar óriási malmában csupán valamely parányi részlettel foglalatoskodik. Hogy még az ügyes munkás is kétségbeesetten fogódzík a szűk fülkéhez, melybe beillesztették, tudva, hogy helyének elhagyása annyi, mint részévé válni a társadalom ama tehetetlen uszadékának, melyet a szegénység és nyomor árja sodorgat ide-oda. Az új hit hívei azt kérdezik: mit ér, hogy a föld nagy területei a kereskedelem országútjaivá váltak, ha a sokaság most is egyre dolgozik és szűkölködik s a pihenést és a meggazdagodást csak kevesen élvezik? > Mi haszna a munkásnak a tudomány gyarapodásából, ha munkáján könnyíteni annak minden alkalmazása sem képes ? A gazdagság felhalmozódhatik s a magán- és közpompa eddig a világ történetében soha el nem ért magaslatra juthat; de mennyivel járt jobban a társadalom, kérdik, ha a szegénység Neme- zise most is üresszemű kisértet gyanánt ül a lakoma mellett? A világ kereke sebesebben forog, mivel a