Kétli Károly dr.: Az idegrendszer némely rendes és beteges működéséről (Budapest, 1881)
20 baraesthesiométerneknevezte (magyarul: síily-érzékmérő). Ezen készüléknek az előbb említett eljárási módozatok felett azon előnye van, bogy kényelmesen lehet vele a test bármely részén (példáúl a talpakon) a méréseket eszközölni s a talált eredmény bizonyos egységekben, grammokban, kifejezhető. Ha valaki tompa tűvel vagy más hasonló eszközzel bőrünk valamely pontját érinti, úgy behúnyt szemek mellett is képesek leszünk az érintés helyét többé- kevésbbé pontosan meghatározni. Ezen képességünk legtökéletesebb az ujjhegyen, igen kifejlett az még az arczon, az ajkakon, a nyelven. Kevésbbé éles a háton, a czombokon. A bőr képessége az érintés helyét meghatározni helyérzéknek neveztetik. Ezen érzékre szintén Weber E. H. tette először figyelmessé az orvosokat, s az ő mérései után ismerjük a bőrfelület különböző tájainak helyérzék finomságát. E czélra Weber egy tompahegyű körzőt használt, melyet azóta tapintó körző név alatt alkalmazunk is. A köi’ző karjainak két tompa végét bizonyos távolságra (4—5 vonalnyi) állítva egymástól, velők a bőrt érintjük. A vizsgálandó egyénnek behúnyt szemekkel kell jelezni, vájjon a két különálló csúcs érintését külön-kiilön érzi-e vagy pedig a két csúcs érintése egygyé olvad érzésében. Ezen kísérlet által meglepetve fogjuk tapasztalni, hogy a kevésbbé érzékeny bőrreszletek felett, például az alsó karon, mily messze — 4 centiméterre — kell a tapintó körző végeit egymástól eltávolítani, hogy kettős benyomást érezzünk ; már 3 centiméterre közelítve, a két csúcs érintése egy csúcs benyomását fogja eredményezni, míg az ujjhegye■264
