Kétli Károly dr.: Az idegrendszer némely rendes és beteges működéséről (Budapest, 1881)
17 sége változik, — s majd csökken, majd nagyobb lesz az, mint rendes viszonyok közt. Ezen eltérésből azután a vizsgáló orvos gyakran értékes következtetéseket von le a betegseg fölismerhetésére. Ha valamely beteg egy vagy több izmának bénultsága miatt keresi föl az orvost, az első fontos föladat lesz azt elhatározni, vájjon a bénultság oka periferikus eredetű-e vagy pedig a centrális idegrészekben fekszik. E kérdés eldöntésére biztos választ ad a bénult izmok magatartása az elektromos áram iránt. Ugyanis centrális eredetű bénultságnál az izmok direct izgatva, rendes módon húzódnak össze az elektromos áram behatására, míg a periferikus bénultságban szenvedő izmoknál az átterjedő áram bármily erős legyen is, nem képes izomösszehúzódást létre hozni. Ellenben az állandó elektromos áram alkalmazásánál a periferice hűdött izmok a rendesnél jóval nagyobb rángásokkal felelnek. Ezen tünemény független a beteg és az orvos egyéni magatartásától s gondolkodásától, s azért biztos segédeszköz az orvos kezében, kétes eredetű bénultságok természetének megítélésére. Eddigien figyelmünket kiválóan a mozgató idegekre és azoknak működésére fordítottuk. Térjünk most át azon idegcsoporthoz, melynek föladata a kívülről jövő ingereket a perifériától a központhoz vezetni, vagyis foglalkozzunk egy kissé az érző idegekkel is. Szíves figyelműket kifárasztó, mert hosszas föladat volna, ha előadásom mai keretében az érzést vezető összes ide- gekre kiterjeszkedném, azért ezúttal csupán azokat Népsz. természeti, előad, gyűjt. 31.1. 261
