Kétli Károly dr.: Az idegrendszer némely rendes és beteges működéséről (Budapest, 1881)
15 Ha valamely izom összehúzódása akadályozva van, legyen az akadály a központi vagy periferikus ideg- rendszerben, vágy mechanikai okokban, vagy magának az izomtestnek helybeli megbetegedésében, úgy ezen izom elsoványodik s később sorvadás vagy zsiros elfajulás folytán tönkre megy. Ilyen esetekben áll elő az az orvosi javalat, hogy a bénúlt izmokat mesterséges úton összehúzódásra bírjuk s a széteséstől megóvjuk. E czélra pedig leggyakrabban és legsikeresebben az elektromos áramot használjuk. Élő emberi szervezetben azonban nem lehet az idegeket közvetetlenűl az elektromos árammal izgatni, mint azt tisztelt hallgatóim itt a kikészített békaidegen látájk, hanem a bőrön és a bőr alatt fekvő részeken, — mint a zsírszövet, izmok stb. — át juthat csak az áram azon ideghez, melyet ingerelni akarunk. Ezen részek többé-kevésbé akadályt gördítenek az áram tova- terjedese ele; főleg a száraz bőrről tudjuk, hogy az igen rossz vezető. Hogy a bőr és az alatta levő részek vezetési ellenállását lehetőleg kisebbítsük, e czélból az elektromosság alkalmazásánál bizonyos módszereket használunk. Ugyanis a drótokat, melyeken át az áramot az elektromos gépekből elvezetjük, bizonyos készülékekkel — elektródokkal — hozzuk összeköttetésbe; ezek erczböl késziilvék s rendesen pálczika alakúak, egyik végükön gömb vagy lapban végződnek, másik részök pedig valamely rosszúl vezető fogantyúból all. Az elektródoknak a test felületével érintkező végei be vannak vonva olyan tárgygyal, mely a nedvességet jól és sokáig kepes tartani, így szivacs, tapló vagy- bőrrel 259
