Kétli Károly dr.: Az idegrendszer némely rendes és beteges működéséről (Budapest, 1881)
12 hogy izomműködésnél a hőemelkedés az által támad, hogy a működő izomba nagyobb mennyiségű ver nyo- múl, mint midőn az nyugalmi állapotban van, s ezen vér-többlet volna oka a bőemelkedésnek. Heidenhain kísérletei azonban e téves fölfogást eloszlatták; e kitűnő életbúvár ugyanis állatok izmain akként tett kísérleteket, hogy egyes izmokat a törzstől annyira elválasztott, hogy azok csupán mozgató idegjük által függtek össze az állat testével, s így a vérodafolyástól is meg voltak fosztva. Az ekként kikészített izmokat azután elektromos árammal erős összehúzódásra bírta, s kitűnt, hogy ezen izmokban is beállt az összehúzódással aránylagos bőemelkedés, noha többé vér nem juthatott beléjök. Ezen eljárás által tehát határozott biztossággal kimutatta. hogy az izomműködésnél létrejövő bőemelkedés okáúl a vérodaömlést fölvenni nem lehet. De akkor más forrását kelle a melegfejlődésnek keresnünk s ezt a chemia segélyével csakugyan mégis találták. Ugyanis az összehúzódásban levő izomban megnagyobbodott oxigén-fogyasztást, nagyobb mennyiségű szénsav kiválasztást, a kreatin és kreatinin szaporodását, es egy szabad sav képződését lehet kimutatni. Ezen ckemiai folyamat pedig nem egyéb, mint oxidálódás, a szervi anyagoknak ckemiai elégése. Tehát a működő izomban nagyobb fokú oxidálás indúl meg, s ez az oka a höemel- kedesnek. Az odafolyó ver csak az elégési anyagot szolgáltatja. A mindennapi tapasztalás és az élettani megfigyelések bizonyítják, hogy az izom táplálkozása, annak fenállása, működésének épségétől — összeliúzódási 256
