Kenézy Gyula: Bábakönyv (Debrecen, 1910)

Első rész. Az emberi testről általában; a női medence és a női nemirészek - Első szakasz. Az emberi testről általában

12. §.

Evéskor a falatokat megrágjuk. Azután lenyeljük. Rágás közben az eledel összeelegyedik a nyállal. Ez a falatot sikamlóssá teszi. Meg az emésztést is elősegíti. A falat azután a bárzsingon át a gyomorba jut. A gyomor (3. kép) a has üregének felső részében van. Izmosfalú hólyag. Arra való, hogy emésztőnedveket készítsen s azok segítségével az ételeket megeméssze.

A megemésztett étel pár óra alatt a gyomorból a belekbe jut. Itt az epe elegyedik hozzá, amelyet a máj készít. Az epe a zsírt emészti meg.

Míg a megemésztett étel a hét méter hosszú vékonybélen (4. kép) áthalad, a bél számtalan apró bolyha kiszívja belőle azt a részt, amely testünk táplálására alkalmas.

Ez a rész a vér közé vegyül. — Lassanként maga is vérré válik.

A többi, nem használható maradék, a bélsár.

Ez a végbélben (5. kép) gyűl meg. Onnan pedig időnként kiürül.

4-ik kép. A hasüreg zsigerei.

A cseplesz eltávolítása után a vékonybél látszik a hasüregben. Az ember bele 7 méter. Csak összehajtogatva fér el. Ezért némiképen hasonlít egy összetekergőzött kígyóhoz.

A test egyes részeinek táplálására csak a vér alkalmas. Azért készít vért a megevett eledelekből. A vér az erekben van. Ezeken át a test minden részét elárasztja. Hogy mindenütt állandóan legyen táplálék. Míg élünk, a vér mindég áramlik. A vért az erekben a szív hajtja. Azzal, hogy percenként 60—80-szor összehúzódík, meg kitágul.

13. §.

A szív a mellkasban van. (6. kép.) Két részből áll. Jobb és bal félből. Belül üres izom, amely míg élünk, mindég dolgozik. Váltakozva összehúzódik, meg kitágúl. Vagyis ver.