Kenézy Gyula: Bábakönyv (Debrecen, 1910)

Semmelweis Ignác Fülöp.

Született Budán 1837. évi július 17-én. Meghalt 1865. évi augusztus hó 13-án.

Semmelweis fiatal orvos korában a bécsi szülőház tanársegéde volt. A szülőház azon osztályán, melyen az orvosok tanultak, száz szülő közül meghalt gyermekágyi lázban 12. Azon az osztályon, amelyre a bábák jártak csak 3. E nagy különbség okát kutatta Semm weis. Ez időtájt történt, hogy Kolletschka tanár kezét egy tanítványa hullabontás közben véletlenségből megszúrta. Kolletschka ugyanolyan betegségi jelekkel halt meg, mint a gyermekágyilázasok. Ebből következtette Semmelweis, hogy a gyermekágyilázat bomló állatianyagok, — p. o. hullák — mérge okozza. Meg azt is, hogy az orvosok osztályán azért több a gyermekágyiláz, mert az orvostanulók hullákat bontanak. Emiatt a kezök nem tiszta. Elrendelte azért, hogy mindenki mossa meg a kezét, aki szülő vagy gyermekágyasnőhöz nyúl. Melegvízzel, szappannal, kefével meg klórmészszel. A mosakodás haszna nagyon szembetűnő volt. Attól kezdve az orvostanulók osztályán sem esett egészen 2 haláleset 100 szülésre. Legtöbb kartársa nem hitt Semmelweis fölfedezéséb n. Sőt mikor a szűlésztanárokat felelőssé tette a sok veszendőbement emberéletért: kisebbítették, üldözték. Emiatt Bécsből hazaköltözött Budapestre, ahol egyetemitanár lett. Itt egy operáció közben fertőződött a keze. A fertőzőanyag a vérébe és azzal a mellhártyájára jutott. Ebből genyes mellhártyagyúladás fejlődött, amely kioltotta a nagy tudós életét. Tehát az a betegség ölte meg, amelytől életében őmaga százakat mentett meg, utódai pedig útmutatása nyomán százezreket mentenek meg.