Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1907 Laveran: A trópusi betegségek kórokozói
71 levegő, a víz és a talaj vizsgálatával, de az ő kutatásainak a bázisa a kórbonctan volt és csak úgy ért célhoz, hogy a beteg embernek a vérét is tanulmányozta. Laverant 1883-ban visszarendelték Algirból és a Vale-de- Grace katonaiskolában professzori kinevezést kapott. 1894-ben a lillei katonakórház orvosfőnöke lett, majd a nantes-i egészség- ügyi hivatal orvosigazgatója. Mindezek az adminisztrativ és tanítói tevékenységi körök azonban nem elégítették ki, klinikai és kutatói munkára vágyott. 1897-ben vissza is vonult és a Pasteur- intézetbe lépett be, ahol mint tiszteletbeli osztályvezető kapott megfelelő hatáskört. Laveran munkásságának főiránya továbbra is a malária plasmodium kérdése maradt. Megállapította, hogy a malária kórokozója nem baktérium, hanem az állati véglények csoportjába tartozó protozoon. Tisztázta a malária kórokozójának a betegben végbemenő átalakulásait, ő mutatta ki, hogy az emberen belül végbemenő szaporodásuknak két formája van: a vegetativ és a sexuális forma és a kis ostorral ellátott lények képviselik közöttük a hím nemet. Laverannak Párisban nem volt alkalma a malária közvetlen tanulmányozására, bár közben többször beútazta Franciaország mocsaras vidékeken a vízben, a talajban, a levegőben, de fáradozásé az volt, hogy megkeresse a plasmódiumokat a szervezeten kívül is és eldöntse az égetően fontos kérdést, miként kerülnek a plasmódiumok az emberi testbe. Kereste a plasmódiumokat mocsaras vidékeken a vízben, a talajban, a levegőben, de fáradozásai nem jártak sikerrel, bár vizsgálatai az utána következő kutatókat sok fölösleges munkától kímélték meg. Vizsgálatainak negativ eredményéből azt a következtetést vonta le (és ezt 1884- ben megjelent könyvében is leszögezte), hogy a malária plasmódiumok a szúnyogok közvetítésével kerülhetnek az emberbe. Az 1849-i budapesti nemzetközi közegészségügyi kongresszuson is újból kifejtette erre vonatkozó felfogását: „Tenyésztési kísérleteim eredménytelensége azt a hitet kelti bennem, hogy a malária kórokozója mint parazita él az emberen kívül és én a szúnyogokat gyanúsítom, amelyek mocsaras vidékeken oly nagy számmal for-
