Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)

1903 Finsen: A fénykezelés

44

közeledik az idő, amikor Dániában régi lupus esetek már nem lesznek és az új esetek már sokkal könnyebben lesznek kezelhetők, mint az elhanyagolt, kiterjedt régi esetek és a tökéletesebb módszerek kilátásai is még jobbak lesznek.

Finsen megtalálta, mi a titka annak, hogy a fény az emberi szervezetre áldásos hatást gyakorol és megtalálta a lupus gyógyszerét is, az imádott napfényben, de a saját betegségének gyógyszerét nem találta meg. Ebben a küzdelemben alulmaradt és alig egy évvel a Nobel-díj elnyerése után, 1904 szeptember 24-én, 44 éves korában kiszenvedett.

Túl korán, mert még sok kidolgozatlan terv és megoldatlan probléma várt volna reá. Finsen gondolatai azonban igen sok tanítványt és rokongondolkodású kutató agyát termékenyítették meg és így munkája nem maradt befejezetlen. Utóda sógora, Axel Reyn, vezetése alatt a Finsen intézet továbbifejlődött és megtartotta világhírnevét és felszerelésében és működési körében is egyre bővült. A kopenhágai „Finsens Medicinske Lysinstitut“ ma is a világ fénytherápeutáinak a Mekkája és az eredeti ívfény kezelések mellett a röntgen és rádiumtherápia klasszikus kutató intézete. A Finsen nyomdokain haladó svájci Bernhard és Rollier, a dán Strandberg és sok más kutatónak munkája gyümölcseként ma már sok kérdésben tisztán látjuk a fény help és általános hatásfait. Az; adagolás módszere is pontosan kialakult, így a fényártalmak megszűntek és ma már az emberek százezrei köszönik egészségüket a fény gyógyító hatásának, amelyet Finsen felfedezése ajándékozott az emberiségnk