Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)

1903 Finsen: A fénykezelés

39

1903.

Finsen; A fénykezelés atyja.

Manapság, a túlhajtott napkuitusz korszakában szinte furcsa arról beszélni, hogy a napfény gyógyító hatását fel kellett fedezni és hogy ez ,a felfedezés egy olyan nagy tudományos cselekedet volt, amiért valaki a Nobel-díjban részesülhetett. Az igazi nagy felfedezéseknek, az igazi új igazságoknak az a sorsuk, hogy idővel magától értetődőkké válnak éi az emberek elfelejtik, hogy ki is volt a felfedezőjük és hogy mennyi ellenzést és meg nem értést kellett leküz- denie, míg az általa hirdetett tan útszéli igazsággá válhatott. Egy felfedezés igazi értékét az mutatja meg, hogy milyen gyakran tesznek róla említést, milyen gyakran alkalmazzák és minél ritkábban gondolnak a felfedezőjére.

Az emberi törekvések hatalmas mozgatója a hiányérzés. Hiányos neveltetésű emberekben akárhányszor fokozott mértékben él a tudományszomj, a szegényekben a gazdagodás vágya, az alacsony sorból származóban a maigasratörés. Ha ebben van valami igazság, akkor érthető és természetes, hogy a napfény gyógyító hatását nem egy trópusokon élő orvos, hanem a messze ködös északról, Izland szigetéről Dániába került Niels Ryberg Finsen fedezte fel.

Finsen 1860-ban, december 15-én született Thorshavnban, a Faröer szigeteken, ahol atyja kormányzó volt. Alsóbb iskoláit Izland fővárosában, Reikjavikban, orvosi tanulmányait Kopenhá- gában végezte és prosector lett az ottani anatómiai intézetben. Finsen medikus korában, — alig volt 23 éves — súlyosan megbetegedett és szív- és májbántalma egész életén át sok szenvedést okozott neki. Mint ő maga mondotta., ez a betegség igen nagy szerepet játszott egész életében, mert betegsége volt az, amelv érdek