Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)
1901 Behring: A difteriaszérium
27 vegyi anyagokkal kezdte. Tengeri malacokat oltott be difteriaba- cillusokkal és amikor az állatokon a betegség jelei mutatkoztak, a legkülönbözőbb szerekkel próbálta őket gyógyítani. Ezek a kísérletei teljesen eredménytelenül végződtek. Még legtöbbet egy jod- trichlorid nevű mérges anyagtól látott, amelytől az állatok egy- része nem pusztult el, de a diftéria, sem ölte meg mind őket, míg az állatok többségét részben a diftéria, részben a veszélyes szerek pusztították el. Ez a néhány, a gyógyszer vagy a jó szerencse következtében életben maradt tengeri malac képezte aztán azt a fontos kiindulási pontot, amelyre az egész diftériakezelés felépült. Behring a difterián átesett és életbenmaradt malacokba, újabb bacilluskutúrákat oltott, de azok az új fertőzésre nem reagáltak, nem betegedtek meg az újabb oltástól. Ezt ma már minden újságolvasó ember természetesnek találja, de akkoriban ez igen nagyjelentőségű megállapítás volt. Az ilyen gyógyult malacoknak az sem ártott, ha a difteriabacillusoknak a mérgét fecskendezte beléjük. Mai szemmel nézve azt mondhatjuk, hogy a tengeri malacok átestek a diftérián és az újabb fertőzéssel szemben védettekké immunissakká váltak. De Behringnek persze mindezt előbb ifiég fel kellett fedeznie. Boldogult Jendrassik professzor, amikor belgyógyászati bevezető előadását tartotta, az orvostudomány történetéről is beszélt és azt mondotta: „Önök, uraim, akik most hallgatnak életükben először belgyógyászati előadást, eddigi hallomásaik alapján máris sokka többet tudnak a belgyógyászatból, mint pl. Hyp- pokrates, az ókor nagy orvosiam, (és rámutatott a falfestményre, amely az előadóterem falát díszítette), de azért, uraim, mégis Hyppokrates volt az okosabb ember.“ így volt ez valahogy Behringnél is. Az a tudás, amelyet önmaga alkotott a tudós, talán nem oly teljes, mint az epigonok kialakultabb tudása, de mélyebben gyökerezik és folytonos új gondolkozásra késztet. Behring sem állott meg ennél a megállapításnál, hanem egy gigászi lépéssel tovább ment. Vért vett az immunis tengeri malacokból, a szérumot összekeverte a diftéria mérgével és ezt a keveréket oltotta be új tengeri malacokba. És ezek a tengeri malacok mind, valamennyien életben maradtak, annak el-
