Kellner Dániel dr.: A Nobel-dijas orvosok élete és munkássága (Budapest, 1939)

Összefoglalás

265

Könyvemben csak az orvosi Nobel-díjat nyert kutatók munkásságával foglalkoztam, de meg kell emlékeznem két orvosról, Fritz Pregl grazi és Hans Fischer müncheni professzorokról, akik a chemiai Nobel-díjat nyerték el 1923-ban, illetőleg 1930-ban.

Bizonyos, hogy a lefolyt 37 év alatt sokan mások is alkottak nagyot és maradandót azok között az orvosok között is, akik nem nyerték el a Nobel-díjat. De egy szintén bizonyos: Akik elnyerték, mind megérdemelték. Vérbeli kutatók és nem felkapott orvespri- madonnák nyerték el a nagy kitüntetés pálmáját és a Nobel-díj azon csekélyszámú emberi institutiók közé tartozik, amelyek révén minden mellékszempont félretevésével az igazi embeii értékeket mérlegelik és jutalmazzák. Katonák, államférfiak, kereskedők, művészek megtalálják vagy megtalálhatják megérdemelt jutalmukat a közönség hódolatában vagy anyagi sikerekben, de a tömeg a laboratórium csendjében kutató tudósnak a mindennapi élettel látszólag semminemű kapcsolatban nem álló munkáját nem képes kellően értékelni és méltányolni. Ilymódon ma szinte a Nobel-bizottság az egyetlen fórum, amely a világ kutatóinak nemzetközi nyilvánosságot és hírnevet tud nyújtani és a megítélt díj szimbólumán keresztül széles tömegek tiszteletét szerzi meg a ju- talmazottnak. A Nobel-díjjal jutalmazott orvosok munkásságának népszerű modorban való ismertetésével az a cél is lebegett szemeim előtt, hogy az emberiség jótevőinek teljesítményeit a művelt nagyközönséggel megismertessem és a kutatók munkájának a szakkörökön kívül való megbecsültetését elősegítsem.

Minden ember, aki a tudomány és az emberiség haladásában hinni tud, megnyugvással szemlélheti a Nobel-díjas orvosok ragyogó névsorát, mert munkájuk eredményeinek ismerete megerősíti bennünk az emberiség jövőjébe vetett hitünket és ébren tartja bennünk azt az érzést, hogy mégis csak érdemes embernek születni.