K. Karlovszky Geyza: A gyógyszerek magyar tudományos népies és táj-elnevezései latin jelentésökkel együtt (Budapest, 1887)

VI

Gyakorlati nézőpontból munkám legnagyobb hibája kétségenkivül a hiányosság; de ezen egyes ember, az első e nemű kísérletnél nem segíthet. Igaz, hogy gyűjteményemet becses adatokkal gazdagította nehány buzgóbb gyógyszerész, de a gyűjtéshez való hozzájárulás korántsem volt oly nagy mértékű, amint azt nyílt kérelmemre reméltem volt. Bizonyos vagyok benne, hogy egy kis igyekezettel a már itt összeszedett tízezer elnevezéshez legalább is mégegyszer annyit lehetne hozzá- gyüjteni.

Azon elvekről, a melyeket munkám összeállításánál követtem, a következőket kívánom megjegyezni.

Kezdetben csupán a tisztán népies elnevezéseket óhajtottam fölvenni munkámba, később azonban czélsze- rünek láttam hozzájok sorolni a tudományos neveket is. Nem szívesen tettem ezt, mert a magyar természettudományi nomenklatúrának még ma is használatban levő Schuster-Bugát féle rémalkotásait bizony jobb lenne örökre eltemetni. De mig megvannak és mig jobbak nincsenek helyettök, kénytelenek vagyunk megalkudni velők, már csak azért is, mert némelyiküket itt-ott a nép is átvette. Az állatorvosok pedig, magyar nyelvű rendelvényeiknél, általánosan használják azokat.

Bármennyire roszak is e nevek, a gyógyszerésznek még ma is ösmernie kell azokat; tudnia kell, hogy a „halvány savas hamany“ miféle vegyületet akar jelölni. De, legalább a chémiai készítményeknél, fölösleges volt minden egyes ilyen elnevezést fölsorolnom. A „halvany- savas“ pontnál megtalálja az olvasó annak latin jelentését, a „hamany“-ni\ szintén a magáét, s igy csak össze kell kapcsolnia a kettőt, hogy a föntebbi név jelentését megtudhassa .

A gyógyszerül használt növények latin nevénél a legtöbb esetben mind a nemi, mind pedig a faji nevet kitettem. Igaz, hogy a gyógyászatban leginkább csak az