Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.
460 heimeimeíakciójához hasonlítható (amelyet az jellemez, hogy a friss florid luv,jz-esetek egy részében valamely erőteljes gyógyító beavatkozással a lueszes kiütés megduzzad, körülötte vérbő udvar támad); azok az idegrendszeri elváltozások,, amelyek fokozatos fejlődéssel és csak néhány hét eltelte után fejlődnek ki, az irodalomban neurorecidiva néven ismeretesek. Ezen idegrendszeri tünetek: a fejidegek neuritisze, nevezetesen a hallóidegé, a látóidegé, az arc- és a szemizomzat bénulása és agyi tünetekként fejfájás, szédülés, eszméletvesztés, epilepsziás roham, hemiplégia nem a szalvarzan mérgező hatására támadnak, hanem eladdig rejtett betegségi gócok reakciója,, az idegrendszer lueszes megbetegedésének, az érrendszeri megbetegedésnek rosszabbodása és ez utóbbiból eredő táplálkozási zavar vagy vérzés. Ezen szomorú tapasztalások alapján ma már csakis a luesszel egészen frissen fertőzöttet kezelhetjük egyedül szalvarzannal, azt is csak akkor, ha vérsavópróbája negatív. Minden olyan esetben azonban, amelyben már az általános fertőzöttség megállapítható (hevenyés másodlagos tünetek, pozitív Wassermann-reakció) még inkább akkor, ha az idegrendszer részéről is észlelhetők tünetek, az első szalvarzaninjekció előtt kéneső- vagy bismuthkezelést végzünk. Ma leginkább az ú. n. kombinált kúrát alkalmazzuk és egy teljes értékű kezelést rendesen 2—3 bismuth izomba- fecskendezéssel (Bismosalvan Richter, Pentabi Chinoin, Bismolein Egger) kezdünk meg, melyeket másod-harmadnaponként adunk és az első szalvarzaninjekciót 01 neosalvarsannal kezdve, egyhetes időközökben emeljük 015, 0'30, 0 30, 0'30 és jól tűrése esetén 045-ös maximális adagra. A kezelést hetekre elnyújtva 3’5—4 gr neosalvarsan beadásáig folytatjuk; a bismuthkészítményből a kúra folyamán rendesen 10—15—20 befecskendezést kaphat a beteg. Ha ezen kezeléssel nem értünk volna el kellő eredményt, úgy az ingerkezelés valamely módját alkalmazhatjuk a lueszellenes kezeléssel kapcsolatban. A kénesőbedörzsölés is egyik kitűnő módja ezen kombinációnak és az idegrendszeri luesz kezelésében ez a régen kipróbált módszer bevált (Ung. Cinereum c. resorbino paratum 3—5 gr pro die 40—60 napig). Ha a kéneső-kúra folytatását gingivitis akadályozná, úgy Zittmann-kúrát végezhetünk. Reggel 8 órakor decoct, sarsaparillae compos, fortius 200 gr, melyet 1 óra alatt ágyban fekve fogyaszt el a beteg, utána jól betakarva, az ágyban 11 óráig izzad, d. u. 4 órakor decoct, sarsaparillae compos, mitius 200 gr hidegen. Minden 3—4 napos Zittmann-turnus után 1 napi szünet tartandó s a következő alkalommal a főzet adagja 50 gr-mal emelendő. A teljes kúrát 500—500 gr főzettel fejezzük be. A kúra idején, amely erős húgyhajtó, hashajtó és izzasztó hatású, a cellulosedús főzelékfélék, gyümölcsök és tej fogyasztása tilos. A kezeléssel dacoló és régi megbetegedésekre ma inkább a lázkezelés szokásos, melyet mint nem specifikus ingerkezelést a specifikus
