Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.
451 jának és a környező gliaszövetnek burjánzása az erek körül (perivascularis infíltratio). Az idegsejteken hevenyés duzzadás, homogen és lipoidelfajulás és elfolyósodás látható. A gyógyuláskor a gliaszövet mérsékelt szaporodása észlelhető. A kóros elváltozás elsősorban az agyvelő szürkeállományában, legsúlyosabb formájában az agytörzsben és a középponti dúcokban található. Különösen a harmadik agykamrát és az aquaeductus Sylviit körülvevő szürkeállomány, az oculomotorius magcsoport, a corpora quadrigemina, a thalamus és a hypothalamus, a substantia nigra, a gyulladásos elváltozások főszínterei, de a puta- menben, a caudatumban és a striatumban is néha igen súlyos elváltozások láthatók (1. az extrapiramidium betegségei című fejezetet). Egyes szerzők a gyulladásos szövetben olyan képleteket írtak le, amelyek a kórokozó vírussal lehetnének összefüggésben; így apró cisztaszerű képleteket, 20—30 oxyphil szemcsével az idegsejtekben (neurocorpus- cules encephalitiques, Levaditi, Darano és Guiraud). Az idősült agyv elő gyulladásban elhaltak agyveleje sorvadt, kisebb súlyú, az agytörzs átmetszetén a legfeltűnőbb a substantia nigra sorvadása, gyakran a pallidum, a putamen és a thalamus is jelentékenyen sorvadtak és bennük kisebb-nagyobb lágyulásos gócok is előfordulnak. Mindezeken a helyeken az idegelemek tönkremenetele helyén gliasejt- magok, gliarozetták, zsírszemcse golyók, pigmentszemcsék láthatók és a terület néha szitaszerűen átlyuggatott (état criblé). Kórjóslás. A kezdő időszakban a pszihés izgalmi tünetek, a delirium, a hiperkinezis hevessége, a letargia foka, tartama jelzik a betegség súlyosságát. Az egyes járványokban a halálozás 20—50°/o-ot is elért, bár megbízható adat azért nem állhat rendelkezésünkre, mert az abortiv esetek sem ritkák és ezek nem szerepelnek a kimutatásban. A kezdő időszak után a gyógyulás lehetséges ugyan, mégis a tünetek enyhe volta ellenére is legtöbször kifejlődik a parkinsonosság. Gyógyítás. Kezdetben az urotropin (40°/o-os hexamethylentetra- min) vénába fecskendezése ajánlatos; a naponta ismételt befecskendés hólyaggörcsöt, vérvizelést okozhat és ilyenkor adását be kell szüntetni. Egyébként a gyógyítás csak a tünetek enyhítésére törekedhetik. Az idősült betegség parkinsonos állapotában atropin-t vagy scopol- aminum hydrobromicum-ot adhatunk, melyeknek a mg tört részét kitevő adatait a nap folyamán elosztjuk és számukat a beteg tűrőképességéhez szabjuk; némely ilyen beteg elég nagy adagban tűri el e szereket és hatására élénkebb, az izmok rigora is csökkenő. A saját vér vagy a rekonvalescens beteg savójának befecskedezését, a röntgenbesugárzást, a jód adását többen ajánlják és dicsérik hatását, de ezen időszakban, múló javulástól eltekintve az eddigiektől valamely jelentős eredmény nem várható. 29
