Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.
448 Az első és főidőszak ezen tüneteinek idején a betegek hőmenete szabálytalanul lázas. Azonban a lázgörbe nem jár együtt a beteg általános állapotának súlyosságával és sokszor szabálytalanul és múló módon túlmagas hőmérsékletet is észlelhetünk. A vérképben gyakran a többmagvú fehérvérsejtek jelentékeny megszaporodása állapítható meg; ennek is a változó hőmenethez hasonló, néha egészen jelentékeny ingadozását tapasztalhatjuk. A lázas állapot idején nem ritkán sárgaság észlelhető, a vizeletben bilirubin, urobilin és urobilinogen mutatható ki. A betegség főidőszaka hetekig is tarthat; lezajlása után oly tünetek fejlődnek ki, amelyeknek eredete ugyan az első időszakban bekövetkezett agyi megbetegedésre vezethető vissza, de teljes kifejlődésre csak később juthatnak. Magyarázatuk az anyagcsere zavarában van. Leggyakoribb a dystrophia adiposo-genitalis, amelyben azonban gyakran a jellemző szexuális tünetek hiányoznak. Gyermekeken a pubertas praecox egyidejű elhízással fejlődik, encephalitis után diabetes insipidus fejlődését, ritkábban cukorvizelés fejlődését észleltük. Gyakoribb észlelés az, hogy cukormegterhelés után a vércukorgörbe rendellenesen emelkedett és elhúzódott. Az anyagcserezavarokon kívül a betegek fáradékonyságról, gyakran fájdalomról, álmatlanságról panaszkodnak, könnyen izzadnak és ezen időszakot pontosabban meg nem határozható és változékony tünetei miatt pszeudoneuraszténiás időszaknak is szokták nevezni. A főidőszak lezajlása után az esetek egyrészében fokról-fokra, néha csak hónapok múlva, de máskor közvetetlenül a hevenyés időszakhoz csatlakozva fejlődik ki a parkinsonismus (amyostasis, Strümpell) képe. Néha egészen lappangva, feltűnőbb hevenyés előzmény nélkül, szinte mint idősült betegség jelenik meg, azonban a kórelőzményi adatok pontosabb felkutatása csaknem minden esetben kideríthet valamely hevenyésen jelentkezett tünetet. A kifejlődött parkinsonismus tünetei csak igen ritkán javulnak; rendesen lassú előrehaladó, éveken át fokozódó rokkantságra vezet. Ezen idősült előrehaladott betegségi folyamat főtüneteit legelőször az arcon észlelhetjük. Az arc mimikájának élénksége csökkent, a mimikái beidegzés gyakran rögzítődik. Az arc, a fej mozdulatlan. A járást kísérő mozgások, így a karok lóbálása elmarad. A beteg pszihés élénksége csökkent, társaságban órákhosszán át közömbösen ül, otthon nem foglalkozik. Beszéde fáradt, halk hangú, majd resz- ketés, remegés fejlődik a végtagokon, igen gyakran kellemetlen nyálfolyása van és kifejezéstelen merev arca olyan, mintha kenőccsel volna bekenve. Az egyes tünetek közül a legfontosabb: 1. A mozdulatlanság (akinezis). Az arckifejezés merev, szoborszerű, a ráncok elsimultak. Tágranyitott szemek mellett csodálkozást
