Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.
442 betegedés lehetőségére. Ilyenkor a járványos és tbc-s agyhártyagyulladástól a gerinccsapolással nyert folyadék vizsgálata alapján különíthető el. A polineuritisztől való elkülönítése sokszor kétséges (1. o.). Kórjóslat. Az első napokban a beteg állapota nem ad mértéket a jövő alakulásáról. Igen súlyos általános tünetekkel kezdődő eset sokszor gyorsan gyógyul, viszont az enyhének induló maradó bénulást okoz. A bénult izmok sorsát az elfajulási reakció foka jelzi előre, de még a teljesen elfajultnak látszó izom is regenerálódhatik az első 1—2 évben. Kóroktan. A betegség lefolyása rávall a fertőző eredetre, ezt bizonyítja a láz, az epidémiaszerü csoportosulás és az egyes eseteknek sokszor kimutatható fertőzéses forrása. Ebben a tekintetben figyelemmel kell lenni arra is, hogy sokszor a kezdeti szakban meghalt esetet — amely forrása lehet újabb eseteknek — nem ismerték fel helyesen, azt más bajnak, rendszerint meningitisznek vélték. A fertőző anyag természetéről tudjuk, hogy feltalálható a gerincvelőben, ezenkívül még talán a nyálban, az orrváladékban és a mezen- térium mirigyeiben. A vér nem látszik fertőzőnek. A fertőző anyaggal a betegség átvihető majomra, amely jellemzetes bénulást kap 9—10 napos inkubációs időszak után. A fertőző anyag igen apró Giemsával és Gram szerint festhető, a sötétlátótérben alig 0-l—0’3 μ mekkoraságú testecske (globoid bodies), amely a megbetegedett idegrendszerből aszcitesz-levesben, melyben sterilis nyúlvese is van, tenyészthető (Flexner és Noguchi); átmegy a baktériumot át nem bocsátó szűrőn és glycerinben hosszabb ideig konzerválható, 55° C. fokon azonban elpusztul. A majomba oltva a megfelelő kórképet előidézi, a majom vérében antianyagot termel, úgyhogy újra nem fertőzhető. Az anti- anyag a kémlőcsőben is elveszi a virus fertőzőképességét; az ilyen vérsavóval kevert vírussal a majmon nem idézhető elő a betegség. A betegséget átszenvedett gyermekek vérének szérumában is kimutatható a védőanyag. Még megoldatlan kérdés, hogy a fertőzést mi közvetíti, valószínű, hogy a nyál és az orrváladék, talán az izzadság is, s az is valószínű, hogy nemcsak közvetetlen, hanem közbeeső vivő egyének (talán leginkább legyek) útján is történhetik a fertőzés. Nagyon fontos azért, hogy az ilyen beteget látogató orvos és a beteg ápolói kezüket gondosan fertőtlenítsék s a kórszobában levő legyeket pusztítsuk. Kórtan és kórbonctan. A virus a gerincvelő szürke állománya iránt oly nagy affinitással bír, hogy ha a vérbe, a hasüregbe vagy az agyvelőbe oltjuk is be, mégis a gerincvelőben okozza tüneteit. A gerincvelő átmetszetén szabad szemmel feltűnőbb elváltozás nem látható. Górcső alatt részben az erek körül, részben a gerincvelő
